Irodalmi Szemle, 2018
2018/4 - SZLOVMAGY - Mellár Dávid: Medúza és tenger (vers) / SZLOVMAGY
MELLAR DAVID MEDUZA ES TENGER Ahogy a nedvessegbe oltott potencia kiloki magabol a kitermelt, idegen anyagot, s a gyongyozo cseppek hatarai egymashoz ernek szabadon, fololdodva, lassan eggye korvonalazodnak a soval Izesitett tajban: A tengerhabbol kiforro anyag testen megtorik a feny es megkocsonyasodik. Valadekod voltam, ketujjnyi ragacsos valadek benned. Formatlanul hanykolodva erzem, ahogy a bennem osszetapadt vfzcseppekbol lassan kirajzolodok. Kenyszeresen lebegve a teremtodesben. Nelkiiled meg nem... Meg nem lehet engem kimondani. Csak a hasonlatom: vizzel telik egy meruld flakon. Lassan jon a megnyilvanulas: fajdalmasan vajudik bennem, magan kfviil erzi magat a tenger. Meg nem volt viszony kozted es koztem. Csak voltam: egy darab puha semmi, jelteleniil. Orokke magzat egy testen beliil.
