Irodalmi Szemle, 2018
2018/4 - SZLOVMAGY - Mellár Dávid: Medúza és tenger (vers) / SZLOVMAGY
De neked minden vagyad a tartositas, hogy ujragondolva magadat a regi recept szerint, legyen most valami mas: legyen lepkebol bab. Ahogy kortyollak minden mozdulatommal visszagydmoszolsz a mozdulatlansagba. Igy allanddsulok az anyagban: En, a tengerbol sziiletett orokletu Turritopis nutricula. Az alkotas. Oregszem, akarcsak te. De hova es meddig? Meddig tart a korforgas az ismetlodo vegtelenben? Ezt is toled brokoltem: az orok kilatastalansagot es bizonytalansagot. Eloszor meg elveztem, ahogy elvesztem benned az igazan sosem birtokolt testem feletti iranyitast. Megis: vagyok, ahogy vagyok. Valahogy, mint egy valdtlanul uszkald es atlatszd muanyagdarab, amely neha-neha egy-egy sziklahoz ragad. A testhatarom: akarcsak a te mozgo horizontod, es holdfogyastol fuggo partvonalaid. A tavolsag koztiink mindig bizonytalan es kornyezetfiiggo, mintha csak azt kerdezned: hoi kezdodik a tenger? es hoi vegzodik egy meduza? De a feny maskepp torik rajtad es rajtam szilankokka.
