Irodalmi Szemle, 2018

2018/4 - SZLOVMAGY - Forgács Péter: Itt az idő (próza) / SZLOVMAGY

a legoszintebb hangnemben taglalta benne Verahoz es a fiahoz fuzodd kapcsolatat. Es irt benne egy diaklanyrol is, akibe remenyteleniil belehabarodott. Vagy inkabb a lany bele. Persze, Vera az egeszrol nem tudott semmit, talan csak sejtesei lehettek, de sokkal taktikusabb nd volt annal, hogy jelenetet rendezzen.

Reggel, amikor szemet dbrzsblgetve kibotorkalt a konyhaba, Vera mar javaban tisztitotta a zoldseget az ebedhez. Gabor atolelte, nyomott egy puszit az arcara:- Jo

reggelt, dragam!- Jo

reggelt!- Azt

hiszem, kimegyek a tanyara.- A

tanyara? Most? Minek?- Ugy

erzem, itt a metszes ideje.- Hat

ha ugy erzed ...- Csak

elobb iszom egy kavet.- Azert

csak harapj is hozza valamit! Annyira talan nem siirgos.

Pedig a ferfi pontosan ezt a surgetest erezte. Egy arctalan hajcsar siirgeteset. Keptelen volt beazonositani, ki vagy mi surgeti, es foleg, hogy miert. Na es hova tunt a legendas tiirelme? Racionalis magyarazat hijan, csakis az erzeseire tamaszkodhatott. Azt vette eszre, mintha a hid ota felgyorsultak volna az esemenyek. Belso oraja vadul ketyegett, szinte uzte az idot. Minden masodperc felert egy draval. Olyan dolgok, amelyeket addig maga elott tolt, odazott, most egycsapasra halaszthatatlanokka valtak. A belvaroson at autozva remesen lassunak talalta a koriilotte zajlo vilagot, beleertve a kozlekedest is, pedig sikeriilt meg a csucsforgalom elott utra kelnie. Az emberek raerosen setalgattak a csaloka marciusi napfeny pasztazta utcakon, nemelyik kavehaz ele maris kikeriiltek az asztalkak es a fonott karszekek, persze, csak ugy probakeppen, a kozelgo unnepre valo tekintettel. Egy drokkevaldsagnak tunt, amig zoldre valtott a lampa, es ezt tdbbszor is el kellett viselnie, mig vegre kikecmergett a varosbol.

Soha nem erezte meg ilyen hosszunak a tanyaig vezeto utat. Alig varta, hogy benyisson a csoppnyi paraszthazba. Lehuppant az elso szekre, es gondterhelten korbenezett a helyisegben. Osz ota eloszor. Telen szinte sosem jartak ki ide. Vera hianyolta az osszkomfortot: illemhelykent egy rozoga kerti budi szolgalt, es vizhez is csak a haz melletti kerekes kutbol lehetett jutni. Raadasul nem is volt ihato. Konyha sem volt, csak egy ketplatnis rezso es egy miniatur hutoszekreny, felette egy harompolcos iiveges konyhaszekreny, tanyerokkal, poharakkal. A falat tobb helyen belepo pokhaldban kiszikkadt legytetemek ringatoztak bekesen, mintha