Irodalmi Szemle, 2018
2018/3 - TRANSLOVAK - Kele Fodor Ákos: A szív vége (cigány újmese)
hangosan ugat, hafoldre teszed, elhallgat. - Mi ez? Nem sokat gondolkodott a csaszarfi:- Ez a lane! Es most mondd meg, eldre, jobbra vagy balra?- Nem mondom meg! - kialtott a torpe, ugrott, hogy belesiillyed a keresztutba, s atmegy a felso vilagsagba. De a csaszarfi elkapta iistoket:- Ha most meg nem mondod, felbevaglak, nem jarkalsz tobbe ki s be a vilagok kozott! Megremult a Szepirkovo, s igy sivalkodott:- Egyenesen kell menned, az Ordogkigyo erdejen keresztiil! Most pedig eressz el! De a csaszarfi nem eresztette, hanem szekercejevel felbecsapta a Szepirkovot. Feje s kezei az Alvilagban voltak, labai a felso vilagban szaladgaltak. Ekteleniil szitkozodott a torpe, de a csaszarfi nem torodott semmivel, eldvette tarisnyajabol a csontot, foldhoz csapta, s ez visszavaltozott a kilenclabu kancava.- No, most mar az Ordogkigyo erdejehez vigyel! Mint a gondolat! Vagtattak harom nap, harom ejszaka, s mikor az Ordogkigyo erdejehez ertek, azt mondja a kanca:- Hallgass ide! A Szepirkovoval egyediil boldogultal. De mar a Balafurkato gyermeke, az Ordogkigyo nagy hatalommal bir! Hajitsd el szekercedet, mert azzal itt nem mesz semmire. Nyulj be a fiilembe, vedd ki beldle az en rozsdas kardomat, az majd segit neked.
