Irodalmi Szemle, 2018
2018/3 - TRANSLOVAK - Kele Fodor Ákos: A szív vége (cigány újmese)
egy nagy nyeritest hallott. „Istenem, itt is vannak lovak?” Nem messze ment, s talalt egy kilenclabu fekete kancat, megkotve egy nagy vasfahoz. Mert ott a jegenyefak mar vasbol voltak. Azokon ultek a hollok. Odament a vergodo kancahoz, s elkototte. Megszolal erre a 16:- Kdszdnom, hogy eloldoztal, kilencvenkilenc eve kotott ki ide a Vilag Boszorkanya, az Alvilag urnoje, a Balafurkato! De mostan mar a te tarsad leszek. Tudom azt is, mi jaratban vagy. De merre menjiink?- A Szepirkovo ragadta el a kedvesem, ot kell megtalalnom!- Tudom, merre van! Hogy vigyelek? Mint a szel, vagy mint a gondolat?- Ne vigyel ugy, mint a szel, mert minden faba beleutkdziink, vigyel ugy, mint a gondolat - mondta a csaszarfi. Hat ugy mentek. Az ut a vegtelen feketesegben megis kilenc napig tartott. Egyszer csak megall a kanca, s azt mondja:- Itt az Alvilagban is van egy keresztut. Itt lakik a Szepirkovo. Hallgass ide! Engem a Szepirkovo nem lathat meg, ne tudja, hogy eloldoztal a vasfatol, mert akkor nem tudod meg, merre kell mennunk! Egyediil kell a demontorpet legyoznod. Rugjal seggbe, s lesz beldlem egy csont. S tegy a tarisnyadba. Ha ujra kellek, vedd eld, s csapd a foldhoz. A csaszarfi ugy tett; seggbe rugta, a csontot a sancba tette, s leiilt a keresztutra. Vart. Hat, nem kellett sokaig varnia, mert eldtunt a Szepirkovo.- Tudom, miert jottel, csaszarfi, de en itt at nem engedlek! Megeszlek inkabb!- Nagysagos Szepirkovo! - szolt a csaszarfi - Hatalmadnal okossagod nagyobb csak. De vajon az enyemnel nagyobb-e? Csinaljunk szerzodest!- Mire? - Talanyt adsz fel nekem. Ha kitalalom, megmondod, merre kell mennem, es atengedsz.- S ha nem talalod?- Megehetsz, ahogy mondtad. No, megcsinaltak a szerzodest. Igy szol a Szepirkovo:- Ha oledbe veszed, mint kicsiny ebet,
