Irodalmi Szemle, 2018
2018/3 - TRANSLOVAK - Kele Fodor Ákos: A szív vége (cigány újmese)
- Jaj, legyen velunk a szent isten! Alvilagi demon lett beldle, egy Szepirkovo! O a huszonnegyfeju Vilag Boszorkanyanak, minden ordogkigyok sziilenek, a Balafurkatonak a szolgaja! Vigyazz, csaszarfi! Ez a Szepirkovo nem is el, nem is hal, es latott teged - a Balafurkato is mindent tudni fog rolad! Ekkor leszallt az ej, s a ciganyok elkesziiltek a babuval, kivittek az Arnyekkiralyndt az erdobe. Ment veliik a csaszarfi is. Eppen meg akartak gyujtani a figurat, hogy elegessek, amikor kitort a fak koziil az egyik Masurdalo, es igy kialtott:- El akartok egetni egy finom asszonyt? Na, azt mar nem! Ide vele! A ciganyok remiilten menekiiltek vissza satraikhoz, amikor a Masurdalo elragadta a vesszobabut; csak a csaszarfi allt a helyen, s mar epp fegyvert ragadott volna, amikor a Masurdalo meglatta es rakialtott:- He, te legeny! Te sem menekiilsz elolem! Gyere csak ide! Te fogod hazahozni nekem ezt az asszonyt, azutan pedig levaglak es megeszlek! A csaszarfi oriilt, inert nem kellett tobbe keresnie a Masurdalok lakhelyet, vallara tette a vesszobabut, es elindult a hegyhat fele az briassal. Mikor a barlangba ertek, a Masurdalo fiverei nem voltak otthon. Csak a frajlak halk jajgatasai hallatszottak a iireg melyerdl. A Masurdalo megvizsgalta a vesszobabut, es megallapitotta, hogy nem emberi leny. Ekkor remiilten felkialtott:- Varazslo vagy! Vesszobabuva valtoztattad ezt az asszonyt! Bocsass meg nekem, es kimeld meg az eletemet, mindenemet neked adorn!
