Irodalmi Szemle, 2018

2018/3 - TRANSLOVAK - Kele Fodor Ákos: A szív vége (cigány újmese)

a csaszarfi, s szekercet ragadott ismet. Latja ekkor, hogy nagyon vakarja ustoket a szep oriasember, azert szitkozodik.- Hagyd

a vakarozast! Megszabaditlak bolhaidtol, mert levaglak, Masurdalo!- Nem

vagyok Masurdalo - mondja az dszbozontos nagy ferfi -, hanem en vagyok az Erdo Apja, es azert vakarom magam, mert a Szel-kiraly tordeli gyermekeim, s kocolja dsz hajam! Miota egyre csak fuj, azota mindig kocos vagyok, es belemkoltozott a tetu. Es nem tudom kipusztitani. Hiaba kerem gyermekeimet, hogy agaikkal fesuljek ki beldlem, jon egy ujabb Szel, es osszeborzolnak az agak ujra!- No,

Erdo Apja! Az Erdo Anyjanak mar segltettem, segitek neked is! Van egy fesu a tarisnyamba, azzal kifesulheted tetuidet! - azzal odaadta a kiralylany fesujet az Erdo Apjanak. Ez meg szep simara fesiilte magat, hogy szamolni lehetett volna hajait a Hold-fenyben, s egy tetu sem maradott benniik.- Mivel

halaljam meg neked, legenyecske? Latom a sorsokat, eletet tudok josolni, meg tudom mondani, hany ev lesz a te eleted.- Legy oly kedves, inkabb azt mondd meg nekem, merre talalom a Bagolyanya feszket!- Hat

jo, derek legenyecske. Fenn a hegy csucsan, a szeltordelte rengeteg legmagasabb faja egy nagy, odvas jegenyefa. Ott lakik a Bagolyanya. Legy szerencses! - felelte az Erdo Apja, s azzal elballagott az ejszakaba.

Reggel a csaszarfi felkapaszkodott a hegy csucsara, s elert az odvas jegenyehez. Kozellepett, es benezett az oduba. Hat, ott a sotetben egy nagy fogakkal vicsorgo, izzo parazskent vilaglo arcot latott! Majd hanyatt esett ijedteben. Eldmaszott a lyukbol egy bozontos demon; felmeztelen volt, es nemcsak az area, hanem egesz bore izzott, mint az ego fa.- Ki

vagy te, ki megserted a fak nyugalmat? - kerdezte villogo fogakkal.- A

szomszed csaszarfi, ki a kiraly lanyanak megmentesere indult. A Bagolyanya tojasat keresem.