Irodalmi Szemle, 2018
2018/3 - TRANSLOVAK - Pavol Rankov: Agyonlőni a kutyákat (próza, Vályi Horváth Erika fordítása) / TRANSLOVAK
Pietro azok koze a menedzserek koze tartozott, akik csak olyan dolgot igernek meg, amelyet be is tartanak. Minel elobb, annal jobb. Ezt a jo szokasat a maganeletebe is bevezette. Mar hetfon delutan kiugrott az irodabol. A menhely fele vette az iranyt, es elhozta az elso drokbefogadasra varo kutyat, amely megfelelt az igenyeinek, hogy kicsi es ragaszkodo legyen. Igy mutatta be Blankanak: - Piccolo e affettuoso. Blanka a diihosen ugato csivava lattan megnemult. Pietro elhadarta az osszes etetessel, higieniai szokasokkal es oltasokkal kapcsolatos tudnivalot, amelyet a menhelyen mondtak el neki, ezzel lezartnak tekintette az iigyet.- Kivancsi leszek, mit mond majd Antonietta, ha meglatja, hogy holnaptol meg a kutya utan is takaritania kell.- Nem mond semmit. O egy profi. Meglatod. Inkabb azon tord a fejed, milyen nevet adunk a kutyanak.- Antonietta - jelentette ki Blanka.- Az lehetetlen, ez nem szuka - nevette el magat Pietro.- Akkor legyen Antonio!- Toni? Ez jol hangzik. Toni, csond! Toni, ne ugass! Blanka a kovetkezd reggel meg otthon maradt. Varta Antoniettat, hogy elmagyarazza neki, ezt a kutyat, ami ezentul akarmit muvelhet a lakasban, Pietro akarta, il padrone, nem o. Igy ezt Antoniettanak is elmondta.- Legalabb nem lesz olyan maganyos itt egesz nap - dicserte Pietro donteset Antonietta. Az ezt kovetd napokban Blanka mar Antonietta feltetelezett erkezese elott elhagyta a lakast. Neha ugyan talalkoztak a lepcsohazban, de a kutya valoban kitunoen bevalt, hogy ne kelljen talalkoznia a takaritondvel. Odakint mar
