Irodalmi Szemle, 2018
2018/3 - TRANSLOVAK - Irena Brežná: A hálátlan idegen (próza, Vályi Horváth Erika fordítása) / TRANSLOVAK
kirangatni a tutajara ebbol az orvenybol - teste megmerevedik, szaggatott mondatokban beszel, egyik jogi kifejezest a mdsikhoz rendeli, mint az egymdshoz szogelt leceket. Minel tobb itt a fal es a szabdly, anndl inkdbb vagyom a szabadsdgra. A borton egy mocskos kolostor, mely oriilt remenyeket ebreszt. A tettes eddigi utjat mar megismertiik. Beall valamilyen fordulat? Hogy ezt az ordt, amikor itt vagyunk a vadlott tettei miatt ebben a teremben, amelybe nem hatol be a nappali vildgossdg, ontse el vegre a fenydr. Ezert vagyok itt, a tolmdcsolds csak iiriigy.- Nines is olyan rossz hirem az bn szdmdra - mondja az iigyved a helyi szokds szerinti tartbzkodo modon. - Ma szabadon engedik. Afogoly lassan eszmel, es felemelkedik gornyedt testtartasabol. Okolbe szoritott ujjai megmozdulnak, es amikor a ket or belep a terembe, az iigyved nevjegykartyajat iigyesen a zoknijaba esusztatja. Fiirgesege elarulja, hogy otthon van a sitten. Dicseri a bbrtonkosztot, vasarnaponkent rantott szeletet kapnak, es desszert is van, meghozzafagylalt. Bar a tobbiek tisztelettel bannak vele, es mindene megvan, megis legszivesebben torne-zuzna, amit csak er, na de miert? Ebben a megorzoben mindenfele donteshozatal alol felmentik, mintha vattabol lenne. Bucsuzaskor egyenesen dll, megilletbdotten nez utanunk, a keze a sziven, mintha az anyja es az apja hagynd el.- Artatlan? - kerdezem az iigyvedet.- Egy tucat eset van a rovasan az egeszfoldreszen, de eddig nem tudtak semmit rdbizonyitani. A vildgoskek egyenruhat viselo fegyor szeles matrozleptekkel halad at a hosszu folyoson, es kikiser benniinket a borton recepciojaig. A recepcios holgy szep napot kivan, mintha egy vasarnapi setahajokazast kovetoen a szarazfbldre bocsatana az utasokat. Valyi Horvath Erika forditasa
