Irodalmi Szemle, 2018
2018/2 - ESTERHÁZY - Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban (tanulmány) / ESTERHÁZY
mama eletben marad. Ez a bun eredendo es megkeriilhetetlen voltanak megmutatkozasa, az episztemikus kozvellenseg es a hatarhelyzet megmagyarazhatatlansaga kdzotti kettossegben. Az itt felidezett epizodnak a gyermek elbeszelo nezopontjabol megkonstrualt osszetett atlathatatlansaga, meghaladhatatlan ellentmondasossaga kivilaglik abbol az ellentetes iranyu valtozasbol, amely egyszerre e vilagi, anyagi es testi, illetve transzcendens: az Istenrol beszelo nagymama a szeliites nyoman elnemul, az dt rosszulleteben megtalald es szinte olve eletre kelteni szandekozo nema gyermek pedig megszolal, beszelni kezd. A bunhoz es a szeretethez valo human cselekvo odafordulas a Mark-valtozat ilyen jeleneteiben valik igazan nyomatekossa. A nyiltabb es egyszerubb helyzetek mindezt inkabb rovidre zarjak a beszedben: gyermek elbeszelo tobbszdr emllti az dies gyermeki szandekat es titkolni vagyott vegrehajtasait az eltaposott es az arnyekszekbe dobott kiscsirkek, kacsak kapcsan. Az osbun, vagyis a szeretet ellentete maga a kisertes: „[...] legyiink rosszak. Es akkor rosszak vagyunk. Nem egyszeru, de a buzgd igyekezet segit. Vagy legyiink jok. Es akkor jok vagyunk. Konnyebb jonak lenni, mint rossznak. A rossz kicsit erdekesebb, de nem sokkal. A jo is erdekes, mert megse olyan konnyti. Azert erdekes, mert bonyolult. Bonyolultabb, mint a rossz. Nem is tudom” (26. oldal). Az dies nemasaga, a bun titkos vegrehajtasa egyszerre a biintol valo megszabadulas remenye es vallalasa, hiszen az elbeszelo tudja, hogy az Isten szeme elott tortenik. A „legyiink rosszak, legyiink jok” dilemmaja a szabadsaggal szembesiiles episztemikusan ismet kozvetlen megnyilvanulasa, amelynek melysege a folyamatos imaszovegben rendszeresen folsejlik: „a bun [...] a szabad, egzisztencialis szempontbol alapveto dontes Isten akarata ellen, amelyet Isten kinyilatkoztatott a termeszet es kegyelem rendjeben es szobeli kinyilatkoztatasaban. [...] A biinben ateremtmeny [...] megtagadja magat Istentol, aki a kegyelemben onmagat akarja odaadni a teremtmenynek, es igy ellentmond sajat lenyegenek es szabadsaganak, ami nem mas, mint szeretet a legmagasabb megvaldsult ertek, a szemelyes Isten irant”.13 1 3 Karl Rahner - Herbert Vorgrimler, i. m., 72.
