Irodalmi Szemle, 2018
2018/2 - ESTERHÁZY - Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban (tanulmány) / ESTERHÁZY
szakerdezve. Mar a Kardozds valtozatban ez olvashato: „Uram, miert kellenek szavak az imadkozashoz?” (59. oldal). Majd a Mark-vdltozatban az Istenhez fordulas, valojaban az Isten altali megszolitottsag folismerese es elfogadasa a mindennapi beszed e vilagi, felszini jellegenek latszolagos eldtere mbgott mutatkozik meg a beszeld szamara: „A szo nelkiili imadkozas az igazi. A szo lehuz a foldre. A szo az embere. A batyame” (39. oldal). A siketnema beszeld monologjanak hozzaferhetosege itt a hetkoznapin tub kiterjedest kap, hiszen ami a kozvetlen emberi kornyezetenek titok marad, az Isten szamara elerheto, a beszeld letmddja szerint. Mindehhez szorosan kotddik az a szinten kimondott folismeres, hogy a kegyelemben reszesiiles nem a passziv varakozas erre a kegyelemre, ellenkezoleg, az Istenhez odafordulas, az Isten altali megszolitottsag elfogadasa teszi lehetove: „Ha nem imadkozom, nines Isten” (31. oldal). A belso beszedben elo gyermek beszeld az imaban letesiti magat, mert a kozvetlen fizikai, bioldgiai es tarsas kornyezeteben ez a letesites nem sikeres. Ennek a helyzetnek az e vilagi kommunikacios kudarc nem eloidezoje, hanem jele es megvalosulasa, mikozben az emberi beszeddel nem valaszolo Isten az ima beszedevel valik elerhetove: „En is hiszek, de nalam forditva van, azert imadkozom, hogy higgyek. Azt hiszem. Hogy legyen kiben hinnem. Hogy legyen Isten. Ezert kell allanddan imadkoznom” (21. oldal). Az idezett ket reszlet tobbfele ertelmezhetosege a monolog mas szakaszaiban valik jelentosse. Itt a bizonyossag a meghatarozd, az, hogy Isten kegyelmenek folismerese nem kiviilrdljon, hanem a fele fordulas allando cselekedetevel: „Az ima a sziv emlekezetenek gyakori ebresztgetese. Gyakrabban kell emlekezni Istenre, mint ahogyan lelegzetet vesziink. Irgalomatyja, ne hagyj el!” (83. oldal). Minden Istenre tartozik, igy lep be a bun tenye, a bunnel valo szembenezes, a bun levetese es egyuttal szamon tartasa a gyermeki beszedben. A gyermek beszedenek, a bennfoglalt, folyamatos imanak van meg egy itt emlitendo sajatsaga: a beszeld a szo fizikai, akusztikai ertelmeben nem beszel, nema, siiket - maga a titok a kornyezete szamara. A nema gyermek mint veges titok parhuzamban all Istennel mint titokkal, amelyet a gyermek beszede is hangsulyoz, kicsit ugy, hogy maga a titok is titok szamara. Ezzel egyiitt a beszeld folyamatosan kommunikal: beszel belso beszeddel, figyel, masok jelzeseit felfogja es ertelmezi. A belso beszed kifele nemanak tuno jellege, titok volta befele egy masik tenyezovel kapcsolodik ossze: a siketnema monologizalo kozvetlen, hangos beszedben nem kap valaszt Istentol, sajat elbeszelese szerint: „Hogyan tovabb? [...] Ugy szoktal valaszolni, hogy
