Irodalmi Szemle, 2018
2018/2 - ESTERHÁZY - Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban (tanulmány) / ESTERHÁZY
nem valaszolsz. Szepen tudsz hallgatni, Uram. Ha kerdezlek, hallgatsz, es ha mar nines tobb kerdes, az lesz az igazi valasz” (83. oldal). Ezen a ponton ismet a beszeld altal jelzett ujabb fesziiltseg mutatkozik meg: Istenrol a gyermeknek a nagymama beszel, hangos, eld e vilagi emberi beszeddel, a beszeld szamara az egyik legfontosabb e vilagi forraskent Istenrol: „Ugy tud meselni [a nagymama] az Istenrol, hogy folfoghatatlan lesz, hogy az Isten ne volna” (3. oldal). Amikor a nagymama betegsege miatt elnemult, „akkor majdnem eltunt a hazbol az Isten” (52. oldal), mikozben a monologizalo gyermek a sajat belso (kiilsoleg nemanak latszo) beszedeben, az imaban allandoan Istenhez szol, sajat megszolitottsagat keresve es ujra folismerve. Ekozben a testver e vilagi beszede magaba zarodik, a nagymama Jezus-tortenetei tortenetek maradnak, a csodak nem ismetlddnek meg, a kenyerszaporitasbol a morzsa marad. Innen nezve a belso monolog, a bennfdglalt ima annak kozvetlen tapasztalati eredetehez valo visszaterest jelenti, az alapkent funkcionalo hit megelese cselekvo fdlyamataban az ekkepp zajlo hitbeli beszed megvaldsitasakent. Ennek megfeleloen „[a] kinyilatkoztatas hermeneutikajaban azoknak amegnyilatkozasoknak kell elsobbseget elvezniiik, melyek a hit kozossegenek nyelveben a legeredetibbnek szamitanak, tehat azoknak a kifejezeseknek van elsobbsege, melyek reven a kozosseg tagjai elso izben ertelmeztek megtapasztalasaikat onmaguk es masok szamara”.8 Az ilyen ertelemben vett kinyilatkoztatas mint megnyilatkozas „kozel all az emberi megtapasztalashoz, tehat a megtapasztalasokban sokkal alapvetobb, mint barmely ontoteologiai kifejtesben”.9 Ricoeur e hermeneutikai nezopontjabol a hivo keriil a kozeppontba, „az a hivo, aki azaltal igyekszik onmagat megerteni, hogy megerti hitenek textusat”.10 8 Paul Ricgeur, A kinyilatkoztatas eszmejenek hermeneutikai megalapozasa = P. R., Vdlogatott irodalomelmeleti tanulmanyok, Bp., Osiris, 1999,132. 9 Uo., 138. 10 Uo., 117-118.
