Irodalmi Szemle, 2018

2018/2 - ESTERHÁZY - Kulcsár Szabó Ernő: "Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esteházi prózájában (tanulmány) / ESTERHÁZY

es a mondataim valdsagat ellendrzdm azon, hogy megnezem, van-e a vilagban olyan resz, amely megfelel ennek a leirasnak. Ez egy mas viszony, amely lenyegeben azt allitja, hogy en csak a nyelvet tekintem valosagnak, es mindent nyelvnek tekintek.5

5 Esterhazy Peter, Egy kekharisnya foljegyzeseibol, Bp., Magvetd, 1994, 311.

6 Az elbeszeles ironikus onreflexioja szerint a mu elsodlegesen nem a vilag (es a lekepezendo vagy reprezentdlando dolgok) megfigyeleseben erdekelt, hanem olyan elbeszelotol szarmazik, aki a vilag nyelvi torteneseire iranyitja a figyelmet: „Hat hisz ahogy setafikazik, szotyolazik es vakarodzik 6, s hunyorogva belehallgat erdektelen beszelgetesekbe, mondhatni: a Vilag Konverzaciojaba, az mind, nemdebar, lerakodik obenne, s 6 meg puha leptekkel, a ragadozo tigris szerint varakozik...!” (Esterhazy Peter, Termelesi-regeny, Bp., Magveto, 1979, 343.)

Igaz ugyan, hogy ez a megfogalmazas meg a 90-es evekben is az irodalom onmagat tulelt ismeretelmeleti keretei kozott marad, de a Termelesi-regeny poetikaja mar nem a dolgoknak valo „lekepezo” megfeleles kenyszere alatt6

szervezi es alakitja a fenti korrespondenciakat. Az a regenybeli Wittgenstein-parafrazis, amely szerint „a vilagnak meg kell felelnie a rola szolo leirasoknak”, nem a vilagra nezve preskriptiv, hiszen ennyiben nem meghaladasa, mindossze onmaga ellentetebe forditasa volna egy uralkodo osszefuggesnek. A Termelesi-regenynek inkabb azt az uj szovegpoetikai elbeszelesmodjat reflektalja, amelyben az olvasas esztetikai tapasztalatat nem valamely hatterben mukodd („termeszetes”) nyelv absztrakt kozlespotencialja valtja ki, hanem az az ultimativ szovegretorikai tortenes, amely - a maga instancionalhatatlan es levezethetetlen materialitasat is lathatova teve - nyelvikent allitja eld egyidejuleg mindazt, amirol beszel:

Mitics haromkereku biciklije sajnalatosan megbillent, es Dongo Mitics beleharapott egy betonpadkaba. „Jesszusom” - ugrott fel a gyorsabb reflexu sziilo, mert gyermeke szajabol vastagon dmlott a ver. A mester persze a grammatika es a tortenelem felol oldalazott a jelenbe. „Blut muss