Irodalmi Szemle, 2018
2018/2 - ESTERHÁZY - Kulcsár Szabó Ernő: "Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esteházi prózájában (tanulmány) / ESTERHÁZY
fliessen kniippeldick, vivat, hoch, die Republik!”7 - morogta, es ugrott o is masodiknak. Amint Mitocska kinyitotta a szajat - a ver elso aradasa lefutott ok remiilten lattak, hogy az egesz also fogsor kifele hajol. A mester a felesegere nezett. „Egykaru emelo - bolintott itt megiitotte, ott kihajol.”8 A nyelvnek ez a hetvenes evekben megjeleno, de csak egy evtizeddel kesobb kibontakozo kettos, szinkron es diakron felertekelodese annak igeretet vetitette elore, hogy magaban a szelesebb irodalomertesben is teret nyerhet a nyelv nem eszkozjellegu mukodesenek tapasztalata. Kozelebbrdl is az a belatas, hogy a tulajdonkeppeni kolteszet sohasem csupan magasabb modja (Melos) a koznyelvnek. Ellenkezoleg, inkabb a mindennapi beszed olyan elfelejtett es ezert elhasznalt koltemeny, amelybdl mar alig hangzik fol hivas. A tisztan mondottnak, a koltemenynek nem a proza az ellentete. A tiszta proza sohasem »prdzai«. Olyan koltoi es ezert olyan ritka, mint a poezis.9 Annak tapasztalata ugyanis, hogy a szovegek irodalmi „hangolasa”, illetve az iras nyelvi duktusanak egyeni „alakitasa” nem a kdzlesre kiviilrol racsatlakoztathato elemei a koltoi nyelvnek, kozvetve mar ket jellegzetes hatastorteneti fejlemenyben is megfigyelhetd az ezredfordulon. A mualkotas letesiileseben nem-jelszeruen kbzremukodd nyelv olyan poetikai mediuma a jelenteskepzodesnek, amelyben nem a szandekatvitel modjara jutnak ervenyre a szerzoi intencidk. A mualkotas beszede ezert sohasem egyetlen eredetre vezetheto vissza. Ilyenkent a kozles sem kizarolag az alkotoi kompetenciak, sem pusztan a benne megszdlald nyelvi-irodalmi hagyomany beszedekent nem ertelmezheto. Az ezredvegre eppen ezert ket olyan nagy hagyomanyu iranyzat hatastorteneti kisugarzasa hagy alabb, amelyek egyarant elutasitottak a muveszi szo nyelvi megeldzottsegenek es a jelenteskepzodes nyelvretorikai mogekeriilhetetlensegenek gondolatat. A Nyugat tin. harmadik nemzedekenek stilesztetizmusa ekkorra ugyanugy sokat vesztett a maga hagyomanykepzo erejebol, mint az eszkozjellegu s a dolgokat igy mintegy Jekepezni” hivatott nyelvhasznalat kepviseleti droksege. 7 Az idezett formula a badeni forradalmarok (1848/49) dalanak, az un. Heckerlied -nek a masodik strofajaban igy hangzik: „Fiirstenblut muB flieBen I kniippelhageldick” („Hercegver folyjek / patakokban.”). Doblin Berlin Alexanderplatz c. regenye (1929) a weimari koztarsasag utcai harcaibol idezi: „Blut muB flieBen, Blut muB flieBen, Blut muB flieBen, kniippelhageldick.” Ez az idezetjatek mindenesetre azzal enyhiti a harci rigmus penetranciajat, hogy varatlanul olyan keptelen ivet von ket nagyon tavoli kepzetkor koze, amely - a veres tartalniakat igy semlegesitve - jatekossa teszi a ket dimenzio poetikai „versengeset”. (Aminek aztan az lesz az eredmenye, hogy bar a kis utcai baleset nem veszi elet a tortenelmi jelenetnek, ez utobbi - a nyelvileg osszekapcsolt horizontok jovoltabol - ha nem jelentekteleniti is el, de „dramatizalni” sem engedi a fogsorral tortenteket.j 8 E sterhazy, Termelesi..., i. m., 371. 9 Martin Heidegger, Unterwegs zur Sprache, Stuttgart, Neske 1993'", 31.
