Irodalmi Szemle, 2018

2018/2 - ESTERHÁZY - Kulcsár Szabó Ernő: "Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esteházi prózájában (tanulmány) / ESTERHÁZY

hanem irott szovegek, meg akkor is, ha ezek a szovegek haboruk es forradalmak maszkjaival alcazzak magukat.”3

3 Paul de Man, Irodalomtortenet es irodalmi modernseg = P. M., Olvasas es tortenelem, Bp., Osiris, 2002, 97.

4 Weores Sandor, Harom vereb hat szemmel, Bp., Szepirodalmi, 1977, fulszdveg.

Az peldaul, hogy a hetvenes-nyolcvanas evek forduldjatol fogva a kolteszet szemlatomast kevesbe torekszik az analog olvasoi kepzelet kepi-metaforikus gerjesztesere, az elbeszelo proza pedig - a kozerzeti reflexio „tanusagtetelei” helyett - a dolgok megnevezesenek fegyelmezett regiszterein keresztiil erzekelteti a nyelvnek vald megfeleles igenyet, bizonyos ertelemben az akkori eurdpai irodalom (szakadozottan es elokeszitetleniil erkezo) hatasainak kovetkezmenye is volt mar. Ugyszolvan tiinetertekkel fejezodik ki benne, hogy - nemi kesessel, de a modernseg vegevel tobbe kevesbe parhuzamosan - nalunk is egy egesz ellentmondasos irodalmi korszak erkezett el sajat atrendezodesenek a kiiszobere. Illyes, Juhasz, Meszoly, Pilinszky, Nemes Nagy, Weores vagy Ottlik annak ellenere sem egyazon erovel hatnak mar, hogy tobben kozuliik meghatarozo agensei is meg az idoszak irodalmi folyamatainak. A legnagyobb valtozas minden ketseget kizaroan az irodalomnak a nyelvhez vald viszonyaban megy vegbe - espedig a nyelv evtizedek ota nem tapasztalt felertekelodesevel. Mindebben alighanem csak kozvetett szerepet jatszott az irodalmi modernseg permanens ujitaskenyszerenek kimeriilese. A korszakkiiszob kozelsegenek ez a tapasztalata azonban abban az ertelemben uj latoszdget tarhatott a nyelvi hagyomanyra, hogy a hagyomany megkeriilhetetlen ujrairasanak maga e hagyomany megelozhetetlenkent valo felismerese volt a feltetele. Amibol azutan egy evtized mulva az az egeszen uj korulmeny allott eld, hogy - amint az Esterhazytol majd Kovacs Andras Ferencen at Parti Nagy Lajosig megmutatkozott - mindinkabb a maga artikulalt torteneti dimenzionaltsagaban megtapasztalt nyelviseghez vald hozzatartozas, illetve ennek tudata valt az irodalomalkotas egyik legfontosabb tenyezojeve.

A folyamatot, utolag visszatekintve ma mar vilagosan lathato, Weores 1972-es Psyche-je, illetve Harom vereb hat szemmel (1977) c. - „akozepkortdl evszazadunk kezdeteig a lappango, rejtett, ismeretlen kolteszeti szepsegeket, kiilonos es izgato zamatu, rendhagyo muveket”4

kozreado - antologiaja kezdemenyezte. Barmily vontatottan kovetkezett is be, a nyelv ekkori felertekelodese ket elemeben azonban nagyon is eltert a romantika hasonlo nyelv- es hagyomanytiszteletetol. Ez a folyamat egyreszt nem a nepkolteszetre vagy az irodalmi kozbeszedben gyakran emlegetett - a kepviseleti irodalmarok kezen raadasul alaposan felreertett - „bartoki modelire” szukitette az irodalmi nyelv nemze-