Irodalmi Szemle, 2018

2018/2 - ESTERHÁZY - Kulcsár Szabó Ernő: "Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esteházi prózájában (tanulmány) / ESTERHÁZY

zynal sem a dolgok - mint jobb ertelmezdinek egy resze is velelmezi - mimetikus lenyomatai (nem valamely „vilagtukdrnek” a darabjai), hanem - mint Sterne-nel - csak esztetikai letezesu vilagok eldallitoi. Espedig abban a peldaszeruen nietzschei ertelemben, amely szerint a modernseg korszakkiiszobe ota a nyelv jovoltabol „a let es a vilag csak esztetikai fenomen gyanant van orokre igazolva”.'

A hagyomanykepzodes es kanonalakulas szempontjabol mar az is figyelmeztetd lehetett, hogy a szoveget mindig nagy nyelvi biztonsaggal hangolo Esterhazy-elbeszeles eppugy tavolsagot tart a gondolatilag nagyon erotlen Krudy-muvek erzekletekbol kibomlo hangulati perfekciojatol, mint Kemeny Zsigmond bolcseleti nehezkedesu, nyelvileg, sajnos, maig kiaknazatlan analitikus intellektualizmusatol. Krudyhoz kepest a Mikszath-fele kisprozai modell talan azert bizonyult Esterhazy kezen termekenyitobbnek, mert jatekos onreflexioja nagyobb teret ad a (mindig racionalis) ironia kettos potencialjanak,1

2

mint a melankolikus alomisag, kepzelet es emlekezet terebe telepitett Krudy-fantaziak pazar hangulati teljesitmenye. Ha megis torteneti-epikai kozelseget keresnenk ennek az atfogo es konzisztens folyamatrajzra keptelen irasmodnak, a fenti okokbol leginkabb talan meg a 18. szazad „racionalis” elbeszeldinek azt a jatekos irdniajat emlithetnenk, amely - kivalt es elsdrenduen Laurence Sterne Tristram Shan- 1 Friedrich Nietzsche, Die Geburt der Tragodie = F. N., Kritische Studienausgabe Bd. 1. Miinchen, DTV 1999, 17.

2 A kettos potencial Esterhazy ertelmezeseben nem viszonylagossagokat tesz lathatova, hanem inkabb az ellentetek „aemulativ” hasonldsagait: „Ironia, Musillal szolva: ha ugy abrazolunk egy klerikalis szemelyt, hogy mellette a bolsevik is talalva legyen. Ha egy iitodottet, hogy a szerzo hirtelen azt erezze: de hiszen ez reszben en vagyok.” (Esterhazy Peter, Kis Magyar Pornogrdfia, Bp., Magveto, 1984, 40.)

Rejtettebb modon mukodik ez a „versenges” az ironia olyan tavlataban, ahol a tavolsagtarto keretezes finom attetellel teszi lehetove, hogy az ertekviszonylagossag kdlcsbnossege varatlanul hasonldsagban (itt: Horthy megitelesenek hasonldsagaban) stabilizdlodjek: „Kepzeld, dregem, az apam folkereste Horthyt. Akkor mar nagy lehetett a baj. Gondolom, a kiugrassal bajmolodtak. (...) Egyebkent apamat Horthy habitusa kellemesen meglepte, nem mintha lettek volna a habitusl illetoen eldzetes varakozasai. Meglepne, ha apam ennek elotte gondolt volna Horthy habitusara... Az arisztokratak majdnem ugyaniigy ereztek a kormanyzoval kapcsolatban, mint a nepi irok.” (Esterhazy Peter, Esti, Bp., Magvetd, 2010, 24-25.)