Irodalmi Szemle, 2018

2018/2 - ESTERHÁZY - Kulcsár Szabó Ernő: "Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esteházi prózájában (tanulmány) / ESTERHÁZY

KULCSAR SZABO ERNO

„GRACIOZ" KOTETLENSEG

SZOLAM ES IRHATOSAG ESTERHAZY PROZAJABAN

A regeny m floribus, tulajdonkeppen a tizenkilencedik szazad a legellenszenvesebb fajtaja a regenynek, amikor bfzik sajat magaban. Ez valtozik meg Flaubert-rel... (Esterhazy Peter: Egy kekharisnya/dljegyzeseibdl)

Az ujabb magyar irodalomtudomany egyik legigeretesebb kiserlete lehet majd annak szisztematikus feltarasa, vajon mely szemleleti es poetikai jellemzoi reven idezte eld Esterhazy irasmodja azokat a melyrehato valtozasokat, amelyek elsosorban a nyelvmuveszeti erovonalak feltuno hatastorteneti atrendezodesevel nyitottak meg egy uj kanonkepzodesi iranynak nemcsak a lehetosegeit, hanem a valdsziniiseget is. Mert az ma mar meglehetosen kevesse vitathato, hogy ez a rhizomatikus intertextusokban megalapozott, erosen onreflexiv es tdbbszolamu beszedmod, amely a kisprozai szerkezetek valtozekonysagan keresztiil az elbeszeles megszakitottsagat tette a kozles alapformajava, a 80-as evekben a narrativ retorika olyan hangnemi eredetisegevel torte at a korszak abrazolas- es reprezentacioesztetikai sorompoit, amilyenre utobb csak a lira 30-as evekbeli fordulata idejen volt pelda. Ez a szokatlanul regisztergazdag nyelvi alakitas nem azzal tette tobbszinuve a modern magyar elbeszelest, hogy elkapraztatta volna a „posztmodern” sokertelmuseg varazsa vagy - egyebek mellett - egyediili ertekke nyilvanitotta volna az ertek-viszonylagossagot. Prozankat sokkal inkabb annak tapasztalatan keresztiil juttatta tul a modernseg zardkiiszoben, hogy az epika primer ertelemben ugyanugy figurativ nyelvmuveszeti megnyilatkozas, mint a kolteszet, nem pedig abrazolas vagy jelen nem levo dolgok ilyen-olyan - tarsadalom- vagy korkritikai - reprezentacioja.

Esterhazy prozajaban hosszu evtizedek ota eloszor valt (ujra) erzekelhetove, hogy a tarsadalom, mikent a tortenelem is, mindig csak nyelvkent erkezik meg a szepirodalomba. Maskeppen mondva, hogy szovegbeli tartalmaknak mindig csak a nyelv retorikai teljesitmenye es figurativ potencialja kblcsbndzhet fenomenalis statuszt. Ezt az alakoltest pedig - az anagrammaktdl a szavak hangtestenek viselkedeseig - olyan tortend materialitasok elozik meg, amelyek - kijatszhatatlansaguk okan - nem hajt-