Irodalmi Szemle, 2018
2018/2 - ESTERHÁZY - Sebők György: Űrnapló; Varjak (versek)
2. (A BOLYGOK) Geczy Anikonak Nem tudom, emlekszel meg? Olyan kozel voltak, hogy szabad szemmel latni lehetett, a gazok, a felszinek az eget is masra festettek. Es persze nem lattam. A foldon kerestem csillagkepeket, az apro koveket, a csikkeket probaltam ertelmes alakokka kotni. Aztan mar vonalakat kellett huznom a porba, hiszen a kepzeletem is kimeriilt egyszer. Olyan szepeket hallottam en is az egrol, de a meseket sajnos nehezen hittem meg el. Oda kellett hozzam lepni. Aztan beszedet hallottam, es benne derut. Meg csak kozelebb sem kell mennimk. Nem kell tobbet urhajoval jarni. Nem kell kepzelniink sem tobbet. Mosolyogtal. En pedig nem tudom, emlekezhetsz-e? De azota az en szememben is csak a bolygokat lehet tukrozodni latni. Talpammal rajzolok meg ugyan kepeket a foldre, onkentelen lehet, gondolom. De nem keresek rajta tobbe csillagot. Ha volna is mit mondanom, annyi lenne csak, hogy tegnap valakit en is megszolitottam.