Irodalmi Szemle, 2018

2018/12 - IRODALMI SZEMLE 60 - Forgács Péter: Terasz (próza) / IRODALMI SZEMLE 60

FORGACS PETER

TERASZ

A teraszon iiltem, felettem a csillaggal beszort egbolt, az asztalon egy iiveg bor. Alattam ott kushadt a folyd soteten, komoran, szinte hangtalanul. Bamultam bele az ejszakaba, nem lattam ugyan semmit, de ugyis tudtam, mit kene latnom, hiszen ismertem a tajat. Toltbttem ujra es ujra. Lassan atszallt belem a palackba zart manor. Jolesett. Maganyomban epp azon toprengtem, vajon jd-e ez igy, ahogy elek, amikor tortent valami, valami szornyu. Szetesett az ido. Darabjaira hullt bennem. Nem, talan megsem bennem, hiszen lattam a magam kdriil szanaszet hevero, erotlen perceket, amint ketsegbeesett, rovid sikolyt hallatva kipukkannak. Maradt a nema idotlenseg. Megszunt a mult, vagyis hat nem szunt meg, csak oszszemosta dt ajelen a jovdvel. Tudtam, nines tobbe erzekelheto ido, s talan soha nem is volt. Vagyis hat, ha volt is, nem volt mas, mint kepzelges, hiszen a mult maguk az emlekek, a jovo pedig az almok.

Az idotlenseg, az drokos „most” kaosszal fenyegetett, de meg ennel is remisztobb dolog vette kezdetet: a rend. Az attetszo, rideg, makulatlan rend. Ami kikovetkeztetheto, logikus, szamokkal leirhato, veletlenektol mentes, allando, monoton es unalmas. Miutan ittam egy ujabb poharkaval, felneztem az egre: He, Uram, mi ezzel a celod? Mit akarsz bizonyitani? Mit? Ha egyaltalan megvagy meg. Megvagy meg? Haho! Vagy az idotlensegben Te sem letezel? Leteztel-e valaha? (Hoppacska! Csak ovatosan! Nines „valaha”. Csak „most” van.)

Valasz hijan ittam meg nehany kortyot, s kozben arra gondoltam, hogy nem szabad elkeserednem. Ha szetesett az ido, hat szetesett. Na bumm! Es akkor mi van? Egy dimenzidval tobb, vagy kevesebb, nem nagy iigy! Meg mindig ott van a jo dreg ter a maga gorbuleteivel, feregjarataival es fekete lyukaival. De vajon van-e ertelme a ternek ido nelkiil? Mert ha nines, akkor elobb-utobb a ter is meg fog szunni. Nana! Megszunik az en kis terecskem, terem, buram! De meg am! Na, de hogyan? Szetesik o is, mint az ido? Ugyan, kerem! A ter halala masmilyen. Icike-picike pontta zsugorodik, olyan paranyi pontta, hogy elferne az orrom hegyen! De nem tud, hiszen magam is a szingularitas resze leszek, baratocskam! Na, erre varrjal gombot!