Irodalmi Szemle, 2018

2018/11 - Szászi Zoltán: Orpheusz, az univerzális ember az én kórtársaim (próza)

nyi aranyat lehet termelni. Ilyet hallok mostanaban, igy csufoljak meg az atadott tudasom latrok! Miert is turna hat a foldet a halando? Ha papiruszon elhazudja a munkat, s az allam meg fizet. O, de romlott, 6 be csuf lett a vilag! A dalok is! Minden olyan, mint a hetkoznapok zajai, beszede. Orditas meg csorges. Hol van itt dallam? Hol itt a szivhez szdld szoveg? Hol a beleeles, a lelekkel valo enekles? Csupa hamis fel- es alhang az egesz, geppel kevert es feljavitott morgas, vernyogas! Mive lettel, szepseges zene? Te, aki nelkul semmire sem mentek volna az argonautak - s mig ezeken toprengett, el is szomorodott. Meg a harfaja is lehangolodott picit. Ezekre a regi es fontos dolgokra jol emlekezett meg Orpheusz, aki ott volt az argonautak utazasan is. Micsoda legendas idok voltak!- Hej,

te bolond, te Kheiron, te ven kentaur, hat nem megjosoltad, hogy nelkiilem nem tudnak elhaladni ezek az uri ficsurok a szirenek mellett? Nekem is mennem kellett! Jo kis utazas volt! - jutott eszebe a regi nagy ut. Hogy honnan tudta az a felig Id testu leny, hogy Orpheusz zeneje sokkal szebb, mint a szirenek dala, igy az majd eltereli a hajosok figyelmet a szirenek csabitasarol, erre nines valasz. Mindig az isteneknel van a kerdes es a valasz is. Ha van egyaltalan. Szirenek dala, a kabito! Hogy ezekkel a lenyekkel is menynyi kavaras van. Tengeri szirenek! Mas neven ujabban lamantinok. Jopofa pufok, kicsit bumfordi, megmosolyogtatd vizi allatok, a kihalas szelen.- Hm,

ez a tudomany mindig belekavar a mitologiamba! - jegyezte meg magaban Orpheusz. Majd arra gondolt, milyen reg volt az is, amikor Euriidiket, az o szepseges kedveset elvesztette. Persze, akkor lement erte, a kedves utan az alvilagba is, mert a szerelem, hiaba, az olthatatlan erzes!- Igen,

zenevel lagyitottam meg a dolyfos es setet Hadesz, az alvilag uranak szivet. Perszephoneet, Demeter lanyaet nem volt gond, hisz ifju nimfakent raboltak ot el, s a nimfak, igen, e pompas lenyek mindig is imadtak a zenet meg a tancot, a szep fuvolaszot, a hurok zengeset! - bizony igy jutott a regi osi emleku vilag Orpheusz eszebe. Sokszor az oaltala kitalalt dallamokra jartak konnyed tancukat a nimfak a mezon, kik mind karesuak voltak, legiesek, szelidek, szepek, vonzok, csodalenyek. Mai nimfak? Latott parat a hires lantos egy-egy ujkori utjan, valami koncerten, vagy a villogo fenyekkel korbelott taneparketten. Konnyedseg? Ugyan! Rangatozas, ugribugri, vonaglas es vad bacchanalian hajazo bolonderia. Nesze neked Terpszikhore! Szoval igen, anno sikeriilt meglagyitani a melyseg uranak, Hadesznak szivet, meg Perszephoneet is. Biiszke is volt Orpheusz,