Irodalmi Szemle, 2018
2018/11 - Csabai Máté: Négykezes (próza)
CSABAI MATE NEGYKEZES Gyerekek vagyunk. Nem erjiik fel a billentyuket, nyujtozkodunk a manual fele, apa a zongoranal iil, jatszik. Nem figyel rank. En es Lili ikrek vagyunk. A kovetkezo tavasszal fent iiliink a szeken, mar aterjiik a kvintet. Anya ragaszkodott hozza, hogy elkezdjiink tanulni, egy idos neni jar at a szomszedbol, lekvaros kenyeret is ken nekiink, ha meg nem erkeztek haza anyaek. Neha mutat felveteleket Horowitztol, Richtertol. En Martha Argerichet szeretem, foleg a haja szep. Zongoramuveszndk akarunk lenni. Nekem a feher billentyuk tetszenek, Lilinek a feketek, kesobb meggondolom titokban magamat, mert szebben szolnak a feketek, de ezt nem merem mondani. Amikor senki sines a szobaban, vegighuzom rajtuk az ujjam a melytdl a magasig, olyan, mint a napfelkelte. Lucanak hivnak, ami azt jelenti, virradat. Az osztalyteremben all egy zongora, de mi sohasem zongorazunk, meg ha a tanitdneni keri, akkor sem. Lili int, hogy nem, de en sem akarok. A tanarno, aki zongorazni tanit minket a zenesuliban, neha kimegy a terembol, olyankor nagyon jo jatszani. Par honap mulva eszrevessziik, hogy nem is megy messzire, csak megall az ajto elott, ugy hallgat minket kiviilrol. Az egyik este apa megiitotte anyat, de mi ezzel nem foglalkozunk. Olyan a homlokan a sebhely, mint egy rozsaszirom, vigasztaljuk kicsit, de nem oszinten. Amikor anya szomoru, tobbet olvassa a fekete konyvet. Mi egy kottat lapozgatunk mellette a kanapen, bar meg nem tudunk mindent elolvasni. Lili azt mondja Judit neninek, hogy ha lat egy kottat, akkor hallja is, de kesobb bevallja nekem, hogy ez hazugsag. Onnantol kezdve en is ezt mondom. Apa egyre kevesebbet van otthon, kesobb elviszi a dolgait is, csak a zongorat hagyja itt nekiink, ez az o oroksege. Nagyon ritkan jon ezutan, de ha megjelenik, nagyon boldogok vagyunk. Sosem mondja, mikor fog legkozelebb jonni, es megmutatja-e valaha, o hoi el. Anya harmincdtddik sziiletesnapjan jatszunk eldszor sok ember elott, a Varazsfuvolaboi egy reszletet, ez az elso koncertiink. Mindketten kek selyemruhacskat viseliink. A neni, aki korabban tanitott minket, szerencsere nines ott, nem szeretjiik ot, mert mindig megjegyzi, hogy igazan sajnalja, hogy mar nem o foglalkozik. A viszszateresnel erzem, hogy Lili nem fogja leiitni az oktavmenetnel a magas cet, es leiitdm
