Irodalmi Szemle, 2017

2017/10 - BEKEZDÉS - Szeifert Natália: Az altató szerekről (regényrészlet) / BEKEZDÉS

Hazafele a metron vegig egyetlen szo kattogott felem a szerelvenybol. E-gye-diil. Otthon rakattintottam egy chat-oldal hirdetesere, regisztraltam, es megtudtam, hogy a vilag egyik fele ejjelente titkos, virtualis szobakba lepve eli masodik eletet, inszomnias latomasait. Kapcsolatot letesithetek hasonld erdeklodesu almatlanokkal barmelyik ejjel, barmelyik hajnalban. Beleptem egy chat-szobaba, es par percig ugy tunt, az egesznek alig van valami koze a szexhez.

A nevtelen ismerkedes dr iiletes szabadsaga, es meg csak eszembe se jutott fullenteni. A nevem elarulta, hogy nd vagyok, talan eloszor oriiltem annak, hogy anyam Zelmanak nevezett el. Nem volt foglalt a nev, tenyleg kinek is kene egy ilyen hiilye nev, meg alnevnek se. Egyszerre egy csomo ferfi irt nekem. Bevallottam a koromat, hogy egyediil elek es hogy nem tudok aludni. Mindenkinek volt egy dtlete, mitol tudnek. Fenykepet kertek, eldkotortam a digitalis mappakbol egy nem tul regit, masnapra frisset igertem, nem tudtam olyan gyorsan irni, amilyen gyorsan kerdezgettek, pedig jol gepelek. Webkamera?, Holnapra lesz!, irtam a Banatos Nosnek, a Fiatal Pincernek, a Gyurds Pasinak, a Joindulatu Sokatbeszelonek. Nagyvonalusagban nem volt hiany, nem baj, ha nines kameram, azert nezzek meg egy csak nekem felallitott faszt, ha gondolom, ki is veri nekem online, es en gondoltam. Fiilig pirulva izgato szavakat irtam ismeretleneknek, bamultam egy nemi szervet, egy idegen hust, rajta idegen ujjakat, hallgattam idegen torokhangot, elveztem a nagyon is ismeros izgalmat, csodaltam, mennyire egyszeru az elet. A maganynak vege.

Ket elvezessel kesobb ugy zuhantam vegig a heverdmon, mintha agyonvertek volna. Negy oran at ontudatlanul aludtam, de ugyanazzal a zakatolo, egeto szegyennel ebredtem, amit eloszor akkor ereztem, amikor Mara ocese bamult engem Berta mama hatso udvaraban.