Irodalmi Szemle, 2017
2017/10 - BEKEZDÉS - Bánki Éva: A tökéletes város születése (regényrészlet)
Nincs-e Al-Zadzsrnak valami titkos betegsege? Hakim semmit sem kerdezett, csak oriilt annak, hogy az elengedhetetleniil sziikseges fontoskodas, mosolygas, iidvozles utan belephettek a kor alaku, valyogbol vert terembe. Mintha egy allat gyomraba ereszkednenek, olyan elviselhetetlen volt a buz. A selyemgombolyito vezetoje unnepelyesen rabokott a forro kadak kozott egymasba gabalyodo lanytestekre.- Nezzetek csak koriil, testvereim! Hallgassatok csak az enekiiket! Nem igaz, hogy ejjel-nappal sirdogalnak Allah gyermekei! Boldogok a mi lanyaink, hogy az eroszak utan kaptak meg nehany evet, es ezt igyekeznek is a legodaadobban megszolgalni. Nem halkitotta le a hangjat, mert Allah gyermekei, a felmeztelen, izzadt kislanyok nyilvan egy szot sem beszeltek arabul.- A mi szorgos pokjaink vagy mehecskeink ket-harom evig maradnak eletben, addig egyiitt esznek, egyiitt isznak, egyiitt alszanak, egyszerre vereznek. Ahogy egy tenyernyi selyemszdvethez sok-sok egymasba csavart szal sziikseges, ugy a jo manufakturaba is kell a rengeteg osszekapaszkodo kez es tekintet. Amugy meg hova kivankoznanak ezek a szegeny gyermekek? - es szinpadiasan megint korbemutatott a szovoszekek elott kuporgo lanyokon. Hakim mar tudta, hogy minden gondos selyemgyaros atvag egy iziiletet vagy inat a lanyok bokajan, nem mintha elve elhagyhatnak a miihelyt, hanem hogy erezzek magukat a selyemgyar tokeletes, eleven reszenek, higgyek azt, oket is a bugyborgo ustok, hatalmas szovoszekek tartjak eletben. A gyereklanyok ugyan kiildn-kuldn nem mondhatok szepeknek, de mint a miihely vezetoje nevetve meselte, ennek a lelegzo selyemgombolyagnak a koltok mar szamtalan misztikus koltemenyt szenteltek. Am nemcsak a sevillai vagy granadai misztikusok, hanem Hakim, a cadizi ezermester is eksztazisban figyelte a paras hosegben kavargo, nedves selyemgubokat gombolyito lanytesteket. Kbnydkok, vallak, kezek. Konydkok, vallak, kezek. Odaado, szeplos arcocskak. Es hozza meg ez a szovdszek mellol felhangzo bargyu, szlav dalocska! Szomorkas ballada a fiurdl, aki elindul nyajaval a hegyekbe, de hu kedvese engedelmesen varja.
