Irodalmi Szemle, 2017

2017/1 - Marosan Bence Péter: A szerelemről és más démonokról (Sartre és Merleau-Ponty szerelem-elméletéről)

periferikus mozzanatat sem, mindezeket egyetlen egyseges egeszbe szervezi, moz­­gositja a szemelyiseg osszes rejtett erotartalekat, maradek energiajat, es mindezeket egyetlen celra vetiti ki: a szerelmes szemellyel valo testi-lelki fuzidra. A szerelmes szemelyek szemelyisegiik teljessegevel szovodnek egymasba, es ketten egyiitt egy magasabb rendu, organikus totalitast hoznak letre: egy szerelmes vilagot, melynek mindketten szemelyisegiik egeszevel jelennek meg, kiilon-kulon onallotlan, kdlcsondsen egymasba epiilo alkotoelemeikent. Az igaz szerelem esemenyeben egy szerelmes vilag az, amely magat szeretd felekre differencialja. A SZERELEM FENOMENJEROL SARTRE ES MERLEAU-PONTY NYOMAN „A szerelem leigaz minden kort.”42 A tanulmany az autentikus szerelem (autentikus szerelmi elmeny) legfontosabb moz­­zanatainak meghatarozasara iranyult, a francia fenomenologia ket klasszikus szerzo­­jenek, Sartre es Merleau-Ponty felfogasanak a nyoman. Ugy velem, mindket filozofus a szerelem fenomenjenek alapveto momentumait irta le, amelyeket azonban egybe kell olvasnunk, ossze kell illeszteniink ahhoz, hogy megkapjuk a teljes kepet. A ket gondolkodo elmeleteben talalunk tovabba evidens fesziiltsegeket, osszeegyeztethetet­­lennek tuno elemeket: Sartre-nal az elvalasztottsag, a fuzidra valo hiabavalo torekves elmenye van eloterben, mig Merleau-Pontynal epp ellenkezoleg: a Masikkal valo osz­­szekapcsoltsag, a szerelem mint olyan letforma, melynek normalallapota a Masikkal valo legszorosabb fuzio. Ugy gondolom, ez a kiilonbseg egyazon tapasztalati forma­ban rejlo ambivalenciabol taplalkozik: maga a szerelem olyan, hogy magaban hor­­dozza a szetvalasztas es az eredeti osszekapcsolas lehetoseget. A szerelem egy olyan komplex viszonyforma, melyben ambivalens, egymassal sziiksegkeppen fesziiltsegben allo mozzanatok integralodnak egyetlen fesziiltsegteli, ezaltal folyamatos dinamikat teremto, megis koherens egysegbe. A szerelemre vonatkozo fenti elemzesek nyoman kulonosen harom mozzanatot szeretnek kiemelni: a szerelem invaziv, mobilizalo es decentralized karakteret. Ezek a jellegzetessegek egymassal logikai rendbe kapcsolhatok ossze. A szerelem minde­­nekelott invaziokent jelentkezik: megszallja a teljes szemelyiseget, es annak minden 4 2 Mihail Solohov, Csendes Don, Bp., Europa, 1949, 345.

Next

/
Thumbnails
Contents