Irodalmi Szemle, 2017
2017/1 - Marosan Bence Péter: A szerelemről és más démonokról (Sartre és Merleau-Ponty szerelem-elméletéről)
gyakozo erotikus intenciok egy szintetikus totalitast hoznak letre: a szexualis vilagban Merleau-Ponty szerint az egymasra kolcsonosen vagyakozo, valamint az egymasban beteljesiilo felek ugyanannak az organikus egesznek az egymasba szervesen illeszkedd mozzanatai. Az egymasra iranyulo, egymasban kolcsonosen vonzalmat talald, majd egymasban kielegiilo intenciok mintegy egy androgiin vilagegeszt alkotnak. Ugyanez az osszefonodas talalhato meg nala a szerelem szintjen is, a cogito sikjan, amikor ket szerelmes tudat, ket szerelmes a maga teljes szemelyisegevel fonodik egymasba. Merleau-Ponty ezt az „igaz” es „hamis” szerelem kontextusaban targyalja, az „igaz” es „hamis” szerelem kerdese a valddi es illuzorikus erzesek problemaja kapcsan vetodik fel. A „hamis” szerelem alatt Merleau-Ponty nem az onaltatas vagy onbecsapas eseteit erti. A kovetkezoket irja: „Az igaz szerelem mellett letezik hamis vagy illuzorikus szerelem is. Az utobbi esetet meg kell kiilonboztetni az ertelmezes tevedeseitol, es azoktol az esetektol, amikor - onaltatasbol - szerelemnek neveztem olyan erzelmeket, melyek nem erdemeltek meg ezt a nevet. Ilyenkor ugyanis meg csak a szerelemnek a latszatarol sem volt szo, egy pillanatig sem hittem, hogy eletem emellett az erzes mellett kotelezi el magat, alattomosan elkeriiltem, hogy feltegyem a kerdest, hogy ne kelljen azt a valaszt adnom ra, amit mar akkor is tudtam: hogy »szerelmem« csupan tetszelges vagy onaltatas”.40 A hamis erzesek, a hamis szerelem Merleau-Ponty szerint tehat nem az ertelmezes tevedeseinek, az onaltatas vagy onbecsapas eseteivel fiigg ossze. Arrol van szo nala, hogy az igaz erzesek a szemelyiseg egeszet erintik, a szemelyiseg vonatkozasaban sziiksegszerunek es lenyeginek mutatkoznak, mig a hamis erzesek csak a szemelyiseg valamely partikularis mozzanatat, es ennyiben esetlegesnek es lenyegtelennek mutatkoznak. Mint mondja: a hamis vagy esetleges erzesekben nem vagyunk benne teljesen, nem mozditanak ki benniinket lenyiink kozeppontjabol.41 Az igazi erzesek, igy az igazi szerelem, invaziv fenomeneknek bizonyulnak: lenyunk egeszet megszalljak, szemelyisegiink egyetlen szegmense vagy mozzanata sem marad erintetlen toliik. Az igazi szerelem, Merleau-Ponty leirasaban, a totalis mobilizacio karakterevel rendelkezik: a szemelyiseg egeszet erinti, nem hagyja erintetlenul egyetlen apro vagy megoly 4 0 Merleau-Ponty, i.m., 406sk. 4 1 Merleau-Ponty, i.m., 408. „Vegyiik ujra ahiszterikus esetet. Eloszor, hajlamosak vagyunk szimulansnak tekinteni, csakhogy mindenekelott sajat magat csapja be, es ez a plasztikussag ujra azt a problemat veti fel, melyet el szeretnenk haritani: hogyan lehetseges az, hogy a hiszterikus nem erzi azt, amit erez es erzi azt, amit nem erez? Nem tetteti a fajdalmat, a szomorusagot, adiihot, am fajdalma, szomorusaga, diihe megis kiilonbozik egy »valosagos« fajdalomtol, szomorusagtol, diihtol, mert d maga nines benne teljesen; dnmaga kozeppontjaban megmarad egy nyugodt zona”.
