Irodalmi Szemle, 2017
2017/1 - Marosan Bence Péter: A szerelemről és más démonokról (Sartre és Merleau-Ponty szerelem-elméletéről)
hasznalja es kihasznalja. Inkabb lesz a legutolso, legmeltatlanabb hasznalati targy a Masik vilagaban, minthogy vegleg ezen a vilagon kiviilre keruljon. A mazochizmus kudarcaval lepunk tovabb a Masikhoz valo viszonyok masik nagy csoportjahoz: amikor en probalom meg eltargyiasitani a Masikat. A mazochizmus sikertelensege ket tovabbi konkret viszonyulasi tipust is motivalhat: a kozonyt es a szadizmust, mely utobbi a mazochizmus komplementer alakzata. A kozony az a viszonyulasi forma, amikor az ember levalasztja magat a Masikrol, a tobbiekre csak a vilagban talalhato targyakkent tekint. A mazochizmusbol kiindulva ez a viszonyulasi mod ugy johet letre, ha a szerelmes elfogadja az elfogadhatatlant: hogy kozombos a Masik szamara, vagy legalabbis semmikeppen sem rendelkezik centralis jelentoseggel a Masik szempontjabol; erzelmileg kimetszi magat a Masikbol, megtanul nelkiile elni, es nem engedi, hogy a Masik szubjektivitasa a jovoben kozelrol erintse. Noha Sartre azt mondja, hogy egyesek - „nehany rovid es elborzasztd megvilagosodastol eltekintve” - kepesek leelni eletiiket anelkiil, hogy valaha is tudatara ebrednenek annak, hogy mi a Masik, a kozony megis egy instabil allapot.30 Egy olyan szandekos vaksag, amelyet barmilyen, a Masiktol szarmazd, kellokepp intenziv elmeny attorhet. Megprobalom elszigetelni magam a Masiktol, de ez az elszigeteltseg merdben esetleges es torekeny allapot, amelyet a Masik erintese vagy tekintete barmikor lerombolhat. A Masik erintese, tekintete keltheti fel bennem a szexualis vagyat, mely Sartre-nal a szerelem komplementer formaja. A szerelemben a szubjektiv mozzanatok voltak a meghatarozok, a szexualis vagyban pedig az objektivak. A szexualis vagyban a Masik testere vagyunk, de nem egy egyszeru, nyers fizikai-biologiai entitasra, hanem egy olyan testre, melybe alaszallt a szubjektivitas: a Masikra mint inkarnalodott tudatra, mint megtestesiilesre vagyunk. Ahogy a szerelem a tudatok egymasba hatolasa volt, ugy a szexualis vagy a testek mint inkarnalodott szubjektivitasok egymasba hatolasa. Sartre szamara itt is a fenomenologiai, metafizikai sik az, ami igazan erdekes: a szexualis vagy es a szexualis aktus dnmagaert-valo es Masik egyik alapvetd viszonyulasi mod) at jeldli, egy metafizikai viszonyt. A szexualitas Sartre ertelmezeseben szinten egy ingatag viszony, melyben az objektiv mozzanatok uralkodnak, amelybol viszont sohasem lehet teljesen szamuzni a szubjektivitas elemet. Ez a kapcsolat azonban, a szerelemhez hasonloan, magaban rejti a harmonikus viszony lehetoseget. A szadizmusban uralkodni akarunk a Masik szubjektivitasan; el akarjuk nyomni azt, teljesen el szeretnenk sajatitani a Masik szabadsagat. A szadizmus a mazochizmus komplementer formaja; illetve bizonyos ponton maga a mazochizmus az, ami atfordulhat szadizmusba. A szadizmus, mint egy szexualis jatek resze, alapulhat kolcsonos beleegyezesen, kifejezhet a Masikkal valo ketsegkiviil kevesbe szokvanyos, de adekvat viszonyt, amennyiben onkentes magatartasi formarol van szo mindket fel reszerdl. A szadizmus mint metafizikai strategia, mint a Masik leigazasara, 3 0 Sartre, i.m., 455.
