Irodalmi Szemle, 2017

2017/7-8 - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek - Az utolsó levél (tárca)

hoi ohajtottam lenni, mondhatom, a vilag vegen, vagy maskeppen, a vilag kezdeten. Innen minden este megnezem a Del Keresztjet, amit te sose lathattal, csak a csillagaszati terkepeken mutattad nekem, milyen szep es fenyes egi jelenseg ez. Orszagok zaszlajat, karpaszomanyokat, belyeget diszit a kepe. Hogy jo messze vagyok, ha latom? Mihez kepest, Hermanom, mihez kepest? Hozzad kepest en sehol, hiszen te, ha akarod, meg is keriilod egy gondolat ideje alatt az egesz csillagkepet, ami pedig ugyan messzi van. Igazad volt, ha az idd engedi, minden nap megnezem. Ne irigyelj, nem egy nagy buli az eget bamulni, New York-kdrod, azaz idiilt nyakfajasod van tole egy bizonyos idd utan, ami felettebb kellemetlen, raadasul a helyi lakossag, akik befogadnak, azt veli hinni rolad, holdkoros vagy, esetleg egyeb agybaj keriilget. Szoval nezhetem en nappal ezt a boldog kek eget, a mindig mozgo partot, a ven vizet, amely annyi kalandnak helyszine, nem er az egesz mar semmit. Te dezertor! Igy, hogy mar itt hagytal, hogy nines kivel megosztanom az elmenyt, nem is erdekes, es mar nem is lesz erdekes soha annyira az egesz, mint azelott. Del Keresztje, anyam kinja, sarga, mergezett sajtnak latszo Hold, veres Jupiter, renyhe csillamlasu Venusz, tolem aztan ragyoghat! Te biztos jobban erezed mindet. Vagy sehogy. Van itt egy ven kaloz, fogatlan, hatvan evet a tengeren elo vadember, aki a mi fovarosunkbol szarmazik. Azt hitte, soha nem fog mar a sajat nyelven beszelni. Akkor szolitott meg, amikor a mulasod hiret hozo uzenetet olvastam eppen, es hangosan szidni kezdtem az drokkevald, a mindenhato es a minddrokke fogalmakat. Barna szajaval szivta a csibukjat, dolt belole a mariska fustje, figyelmesen meghallgatott, majd enyhen rdhogott rajtam, es vallon veregetett, megkoszonve izes anyanyelve reg hallott szofordulatait, melyekkel halalhiredet a mozgo partnak, a pillanatnyilag idegesitoen bekes kek szinu egnek, a kokuszhancs papucsomba alladoan belemaszo homoknak, meg a morgo viznek a tudtara adtam. Mig csorgo nyalat tbrolgette, azzal nyugtatott, nines semmi tulvilag, meg egyeb ilyenek, aki meghal, azt megeszik a halak, es kesz. Es rogvest megnyugodtam ettol. Mert tudom, mig en vagyok, te is vagy. Lehetsz. Mostantol egyiitt iilunk majd ki a kis sziget egyetlen kikotojenek siralyszaros moldjara, hogy hetente egyszer megvarjuk a kirandulo- es ellatohajot. Jonnek a turistak ezek utan is, ide, a paradicsomba, ahol en most palinkat merek, olykor napolajat permetezek a strandon, meg koktelokat kevergetek tokmodern, amerikai hutogepekkel felszerelt bodegamban, amit a husz ev kiilfoldi munka, jol szitualt ven nemet fdszerok seggtorlesevel, keszon-