Irodalmi Szemle, 2017

2017/7-8 - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek - Az utolsó levél (tárca)

munkakkal, meg egyeb egeszsegre igen artalmas tevekenysegekkel szerzett, sporolt penzembol vettem itt, az isten hata elott, azaz, a kdldokenel. Innen from utoljara, vigyazz Herman, a gyilkos meleg a mi korunkban nem tesz jot, ne menj a napra azzal a baroi liri kepeddel, te!

Jelentem meg neked, hogy mint azt kivantam, a part mindig mozog, az eg bolondul kek, az ejjelek pedig rejtelmesen pallott almokat hoznak, ha eppen sokat iszom. Nem tudok hazamenni, amikor elkoszontik azt a vacak szerkezetet, ami ido elott felmondta a szolgalatot, es soha tobbe nem mozgatja mar meg a kezed, hogy levelet irj nekem, es nem bolygat meg a fejedben olyan emleket, amire en abszolut maskeppen, vagy netan sehogyan nem emlekszem. Egy dolgot megigerek neked, aznap kimegyek az oceanra, es kint is alszom, ha nem lesz vihar eppen. Huncut vagy, kepes vagy ezt elintezni, most meg mar raadasul kompetenciad is van hozza. Szoval kimegyek a vizre, nem messze, jo merfoldre, mint a halaszok, ledobom a vasmacskat, es egesz ejjel azt a rohadt Del Keresztje csillagkepet fogom bamulni, mig el nem alszom a toled kapott, hetdecinyi, sajat kertedbol valo szilvapalinkadtol. Sajtot, kenyeret, halat, kokuszt eszek meg, meg vizet is iszom, forrasvizet, fogam kozt ki- s befolyatva, ahogy azt mindig egyiitt csinaltuk, mikor a hegyekben a jeghideg forrasvizet ittuk. A videk, ahol eltiink, elfelezodott, Felvidek lesz immar. Felek, en is elfelezodtem. Ha van tuloldal, akkor legy szives, olykor iizenj! Ne szolj be most, jo! Elkapott valami, es most szirupos leszek. Irj a hullamok hatara, a szivarvanyra, irj a likorokben lassan uszo buborekokra, irj a palmak kozt suttogo majmok hatara jeleket, hogy megis van. Hogy legalabb elhiggyem, volt. Voltunk. Voltal. Vagyok. Mi fraszt lehetne meg irni? Felvideki lettem, altalad iidvozldm az otthoni port. Proszit! Mivel a levegot nem lehet megolelni, igy hat csak gondol Veled Fridolinod.