Irodalmi Szemle, 2017
2017/1 - Nyerges Gábor Ádám: Mikor a rónán pacsirta dalol (regényrészlet)
Most pedig az if...j... Szurko lathatdan zavarba hozta magat, tul koran, tul gepiesen kezdett a kovetkezo mondatba, de korrigalni mar tul keso, elvegre nem volna illendo elismerni, hogy ezen az esten (Fricjvel kozos, nagy banatukra) nincsenek jelen az iljabbak. ...az ifjabbaknak es orokijjaknak kovetkezzek egy kis inyencseg, menti a menthetot, mikozben az inyencseg szonal, mintha meg ez is az o portekajara vonatkozna, de kellemetleniil nagy elvarasok ele allitana, Terike sarkon fordulva, elvonultaban disszonans papucscsattogassal kiseri a Fricikem altal leiitott elso zongoraakkordokat. Komolyabb gond nelkiil eneklodik el, hogy ma nem jon atom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe. Az eloadas kiilonosen ihletett, mivel csak enekles kozben jut eloszor ideje a muveszurnak vegiggondolni, hogy amennyiben ma valdban nincsenek jelen ifjabbak, marpedig ennyi pasztazas utan mar ezerszer is kiszurt volna barki ejszakara hasznalhatot, nos, akkor ma ejjel majd, mikor az o szemere sem jon az alom, neki maximum az juthat majd az eszebe, hogy vegyen egy iiveg palinkat, hogy ha mar mas nem ejakulaltatja alomba, valami vegre elhozza mar azt a kurva almot, ami az utobbi evekben es kiilonosen az utobbi honapokban egyre nehezebben es nehezebben jo el. Es innen mar jonnek sorban a tovabbi sztenderd darabok, per pillanat epp reszket a hold a to vizen (ki tudja, meddig jarok meg egyediil, egyediil, egyediil - feledkezik bele megint picit az egyre fenyegetobben gomolygo ejszaka kozeledtenek maganyos, izzaszto gondolataba). Aztan valami gyomormelyi, melegen bugyborgo tartomanybol folandalg a szivig, hogy csak egy csok volt, boldog pillanat, amit loptam kaputok alatt. Tobbszor mondtad: - Es most bucsuzom. Es a tobbit nehem-tuhu-dom. Majd az Akacos ut savanykas szepsegeben pihen meg a joleso almabol felcsiklandott lelek. Mostpedig, ha mar az a megtiszteltetes ert, hogy immaron tobbedszer a rola elnevezett kozossegi hazszmpadan allhatok, kovetkezzen nemcsak irodalmunk egyik legnagyobb alakja, de ha szabad megosztanom onokkel, egyik legkedvesebb koltom, aki nem mellesleg afiatal Kun Bela egykori magantanara is volt (bar kdr, hogy ilyen minosegeben nem bizonyult szigorubbnakl, kacsint a kiszolas melle az eloado), egyszoval Ady Endre egyik legszebb verse. Es kovetkezik is az Orizem a szemed, majd egy masik jeles alaktol a Szeptember vegen. Vegiil, de meg mindig nem utolso sorban egy ujabb jeles alaktol (aki nem mellesleg, bar ezt a kommunista hatalom nem gyozte eltussolni, hivja fol ra a figyelmet Szurko, Nem, nem, soha! cimmel egy korantsem jelentektelen, igen meresz es bator, hazafias vers szerzoje is) a Kertesz leszek, vegiil pedig a mu, melybol az est cime is vetetett. Ezt ok maguk hangszereltek Fricikemmel, bizva benne, hogy elnyeri a kozonseg tetszeset. Es persze elnyeri, hiszen egyszeriisegeben is szep, fiilbemaszo es azonnal megjegyezheto, torekeny
