Irodalmi Szemle, 2017
2017/1 - Nyerges Gábor Ádám: Mikor a rónán pacsirta dalol (regényrészlet)
szerencsejiik van, es dtven alattiak is iilnek a kozonsegben), talan meg valamennyi notarsasagban is egy meg vidamabb kesoestet a biifeben, majd egy elegansabb kocsmaban, aztan meg, ahogy szinpadiasan eltulzott kacsintgatasok kisereteben mondani szoktak: ahogy alakul a tovabbiakban... Koszdnom, amiert ennyien eljottek ma este. Ez nekem kiildndsen sokatjelent, leven nem vagyok igazi, rendes enekes (dehogyneml, iivolti egy lilaspirosra vbrositett haju holgy az izlesesnel par nagysagrenddel robusztusabb keresztben vegzodo aranylanca foliil), 6, nos, koszdnom, s hat az igazdn boles ember ugyan arrol ismerszik meg, hogy nalanal bolcsebbekkel nem vitatkozik, en most tisztelettel megis meg kell tegyem. Ugyanis valdban nem vagyok igazi, professzionalis muvesz (a lilaspiros holgy nyaka megfesziil, mintha csak mindent ellepo arvizben fuldokolna, dsztonosen feljebb loki a csoppet kipirult fejet, szaja ismet szolasra nyilik, de aztan gyoz valami belso megfontolas, vagy talan csak a mellette iilo oregur finom kezszoritasa, hogy Icuka most mar nyugodjon meg, es ne zavarja tobbet az eloadast, akarhogy is, szolni nem szol, de mondhatni konstans szolasi helyzetben maradva tovabbra is a szektamlatol eloredolve, felszegett fejjel, nyitott szajjal bamul, s jobb hijan, a benne maradt tovabbi szavak kieresztese helyett igy bologat nagyokat, mintha csak nagyothallo volna es epp masodszor, lassabban es hangosabban is elmagyarazna neki egy jarokelo, hogy merre kell menni a Kisviragszal utcaig). Valddi, polgdri eletemben, folytatja Szurko meg enyhen operettes kishamissagot csillantva Icuka meggydzodese szerint elkepesztoen snajdig tekinteteben, fenyes nappal tortenelmet tanitok egy egyebkent kivdlo gimndziumban. Igy hat kiildndsen nagy megkonnyebbiiles es megtiszteltetes is, hogy bar nyilvan halljdk rajtam, hogy legutobbi, nyari fellepesem ota talan valamelyest be is rozsddsodhattam, megis ilyen tapintatos szeretettel es odaado elismeressel fogadnak. A kovetkezo dalt igy fogadjak, kerem, hdldim es szeretetem kifejezesekent. Elegans biccentes Fricinek, aki ugyan szorul szora ismeri a musort, kiildndsen az osszekotd szovegeket (a vagy negyven tetelbol allo es folyamatosan bovulo repertoart ugyan esterol estere picit mindig varialjak - mar csak azert is, hogy ok maguk se oriiljenek bele az unalomba), a konferalo szovegek azonban egeszen a hangsulyokig, levegovetelekig, gesztikulaciokig es arcizomrandulasokig rendre ugyanugy epiilnek fol. Epp a begyakoroltsag ilyeten magas foka az ok, amiert (mintha csak varna, mikor indithatja a dalt) most Szurkora nez, ez, ugymond az o szovege kettejiik dialdgusabol: a figyelmes es oszinte vigyorban vegzodo, kollegialis nezes, majd Szurko szokasos, finom biccentese, melyet Fricikem persze, akar a tarkojaval is latna, ha egy pillanattal korabban megvakult volna. Kezeben mar ahegedii, avonot meg eltartja, a biccentesig (mely ekkor meg meg is ejtetik iranyaba), nem mozdul. Most kezdi, halkan es ravaszul, ismeros dallamot huz, majd par telt nyikorgatas utan pizzicatora valt, fejenek apro randulasaival nyomatekositva minden egyes lepengetett hangot. S a raismeres gyermeki euforiajaval drill is mindenki, mint a halasz, rikkongat a kanasz, dromebeh-hereh-he-re-he-he. Szurko itt jegyezne meg (a dal utani tapsot lekeverendo), hogy nemesak Fiireden es Kaposvarba, de a folyoso vegi biifeben, a Terikenel, akit a torzsvendegek mar igen jol ismerhetnek, ugyancsak igen jo bort mernek, meghozza meltanyos aron. Az elso beh-he-reh-he-re-he-hekre rendre felkerekedo Teriket csak most veszi eszre a kdzonseg, karba tett kezzel tamasztja az ajtofelfat, legvendeglatobb mosolyaval koszoni meg a Szurko Urnak a reklamot, de mire a mondat lekerekedik, mar szinpadiasan legyint is, mondvan, ne hozzak mar dt itt nyilt szinen zavarba. Igen finom francia kremesiink is van, akeids aron, teszi meg hozza a tekinteteben felejtett szerenyseggel csopp ellentmondasba keveredve. Par gyomor remenyteljes kordulassal nyugtazza az elhangzottakat.
