Irodalmi Szemle, 2017

2017/6 - TRANSZKULTURALIZMUS - Irena Brežná: Hálátlan idegen (próza, Vályi Horváth Erika fordítása) / TRANSZKULTURALIZMUS

Mara felhaborodott.- Talan azert hagytuk el a hazankat, hogy szabadon valaszthassunk a kiilonfele merge­­zo tisztitoszerek koziil? Itt nem volt olyan tomeg, amelyben elvegyiilhettiink volna, mint egykor odahaza a gya­­ri munkasokat eltetd felvonulasokon. Csak ket hosszii haju srac vitt egy transzparenst, me­­lyen ez allt: Jogimk van a lustasaghoz. Olyan komoly arcot vagtak, mintha mindekozben dolgoznanak. Maraval felkerestiik a helyet, ahol az emberek orommel preselddnek egy­­mashoz. De a moziteremben csak par ferfi lezengett. Mivel ebben az orszagban a nok nem rendelkeztek valasztojoggal, nyilvan moziba sem jartak. Am a filmnek egyaltalan nem volt politikai tartalma. Ket baratnd a nappaliban epp kavezott es siitemenyt eszegetett. Egy ferfi volt meg ott, s amikor levetettek a melltartoikat, a nezdk kozelebb huzodtak hozzank. A sci­ence fiction jelenetnel, amikor a fohos kigombolta a nadragjat, kimenekultiink a terembol.- Ezentul biztos nem megyek el senkivel, aki siitizni hiv - jelentette ki Mara. Am a maganszferat, amely mindeniitt kint logott a falakon es a hirdetdoszlopokon, csak ott lathattuk. Az itteniek nem ajanlottak fel az idegenbol erkezetteknek, hogy a lus­tasaghoz valo jogukat a heverojiikon ervenyesitsek. Viszont dijtalanul bemehettiink abba a tiszteletet parancsold epiiletbe, amely ugy nezett ki, mintha a legfelsobb bfrosag, a ter­­meszettudomanyi muzeum es a fopalyaudvar otvozete lenne. Tobb emeleten iivegkupola alatt allitottak ki a targyakat, visszafogott arcedulakkal. Javareszt felesleges, am szines, kii­lonfele anyagbol kesziilt dolgok voltak, meltosagteljesen tronoltak a fenyarban. A magas kultura bizonyitekaikent. Az osanyagbol alakultak ki, termeszetes kivalasztodassal. Mi­­csoda fajgazdagsag, szamtalan atmeneti faj, mely mutacioval jdtt letre. Nalunk odahaza egyfele kenyer volt, egyfele ruzs, egy anya, egy part, egyfele halkonzerv es csak nagy ritkan egy nejlonharisnya. Mint a vilag teremtesekor. Kegyetlenseg lett volna azokra a dolgokra nezve, ha csak egyet valasztunk, az osszes tobbit pedig visszautasitjuk. Kitenferegtem, leuitem egy padra a parkban, es lecsupaszi­­tottam magamban a zavarba ejto vagyaimat, mig vegul nem maradt csak egyetlen kivan­­sagom. Aztan rakenyszeritettem magam, hogy vakon ismet bemenjek az epiiletbe. Bar nem vettem tudomast a dolgokrol, megis ellenallhatatlanul odavonzottak. Ha valaki itt be akart vasarolni, vaknak es siiketnek kellett lennie. A zarora elott nem sokkal a derekamra kdtottem egy szeles ovet. A maradek penzem egy ferfinak adtam, aki ott iilt a jarda szelen,

Next

/
Thumbnails
Contents