Irodalmi Szemle, 2017
2017/6 - TRANSZKULTURALIZMUS - Magdalena Roguska: A migráció mint transzkulturális tapasztalat lengyel és magyar származású, transznyelvű írónők prózájában - Eva Hoffman: Lost in translation, Terézia Mora: Nap mint nap (tanulmány) / TRANSZKULTURALIZMUS
altal a kislanyok elveszitettek a tortenelmiiket, nem voltak tobbe kepesek arra, hogy azonositsak magukat sajat magukkal, es ra voltak kenyszeritve arra, hogy ujraepitsek az „en”-jiiket. „Lengyel neviink nem vonatkozott rank, egyszeruen sajat magunknak a resze volt, mint a szemiink vagy a keziink. Azok az uj kifejezesek, amelyeket egyeldre nem tudjuk kiejteni se, nem mi vagyunk, hanem azonosito tablak, testisegmentes jelek Visszamegyiink a helyiinkre ismeretlen arcokkal teli termen keresztiil, uj nevekkel felruhazva, amelyek miatt azt erezziik, hogy idegenek vagyunk a sajat szemiinkben.”27 Az identitas elvesztesenek aktusa tehat a nyelven keresztiil tortent meg. A lengyel nyelv, amely addig az egyetlen medium volt, s amelynek segitsegevel Ewa kepes volt leirni avilagot, Kanadaban hasznalhatatlannak bizonyult: „A lengyel nyelv ebben a rovid idoszakban visszaesett es elszaradt, mert hasznavehetetlen volt. Szavai nem illenek az uj elmenyeimhez, az uj targyakhoz es az arcokhoz vagy akar a levegohoz, amelyet belelegzek a nap folyaman.”28 Ugyanakkor az angol nyelv sem volt kepes betolteni ezt a funkciot, mivel hosszu ideig idegen maradt a szo szoros ertelmeben. A szereplo tehat a ket nyelv kozotti „senkifoldjen” talalta magat, mivel egyik nyelv sem tudta kifejezni az erzelmeit es leirni a tapasztalatait. Ennek a „nyelvi szuszpenzionak” a legjobb bizonyiteka az a dilemma, amelyet a naploiras okozott szamara. Ewa azon gondolkozott, milyen nyelven kene irnia naplojat. Vegiil az angol mellett dontott, mivel a lengyelt a mult nyelvenek tekintette, amelyben mar nem volt kepes kifejezni magat teljes mertekben. Ugyanakkor azonban, az ilyen tipusu szovegekre jellemzd egyes szam elso szemelyii elbeszeles helyett, erdekes modon, az egyes szam masodik szemelyii narraciot valasztotta. Sajat magarol irt tehat, de ugy, mintha valaki masrol irt volna. Ennek a bizarr dontesnek az oka ketretii. Egyreszt eletenek ebben a szakaszaban Eva nem tudott azonosulni dnmagaval, masreszt felt attol, hogy uj identitasa fenyegetni fogja korabbi, megszokott „en”-jet. Kiilonben is, ezek az aggalyok kanadai elete kezdeteitol ldsertek ot, es ujra es ujra jelentkeztek, peldaul a harvardi barataival vagy a New York Timesban vele egyiitt dolgozo kollegaival valo beszelgetesekben tobb alkalommal is szoba hozta ezt a problemat. 2 7 Uo., 105. 2 8 17a, 128.
