Irodalmi Szemle, 2017
2017/5 - SZOCIO BÓNUSZ - Mirkka Rekola: [Egy álom ébresztett...]; [Itt egy öböl volt...]; [Talán futottam is...]; [Épp ugyanígy... ] ; [Régen történt, a templomból jöttem... ] (versek, Polgár Anikó fordításaI)
MIRKKA REKOLA [EGY ALOM EBRESZTETT...] Egy alom ebresztett, el kellett erni a 9.45-kor induld buszt. Az alom egy tavat mutatott, melyben egy osapad uszott 1642-ben. S ez megismetlodott. Egy masik osod parszaz ewel kesobb uszott ugyanebben a toban. Neked nem kellett usznod, csak egy kis aldozatot vartak toled, mondjuk egy iiveg konyakot vagy valami mast. Az utat vegigaludtad. Mikor odaertel, a to nem latszodott sehol. „Ott volt” - mondta a taxisofor es egy kiterjedt szantofoldre mutatott. A tavat kiszaritottak, tobb mint szaz ewel ezelott. A szantofold koriili utat mar ismerted almodbol, ez volt a parti ut. Elmentel a muzeumba, elmentel latogatoba, es atnyujtottad a konyakosiiveget. Azon csodalkozom, mondtad, miert van az itteni lakosok kozott annyi sotetboru. Felvilagositottak, hogy a harminceves haboru idejen idegenek jbttek erre a videkre. Ez feltehetoleg annak a kovetkezmenye. Kesobb az is kideriilt, hogy az a masik, a nagyapad, az 1800-es evekben uszott ebben a toban.
