Irodalmi Szemle, 2017

2017/5 - SZOCIO BÓNUSZ - Bakos Gábor: Megtestesült szociográfia - A szociografikus film testtapasztalata (tanulmány) / SZOCIO BÓNUSZ

objektiv stilizacios abrazolasi logikat mukodteto dokumentarista stilusu film az emberi testet vagy annak mindennapi - proximalis (kozvetlen) - erzeki tapasztalatainak mozgas- es affektiv megnyilvanulasait teszi meg tenyrogzitesenek celpontjava, azt azert teszi, hogy raakadjon azokra az identifikacios tarsadalmi testvonatkozasokra es mozgasformakra, amelyek retegeket vagy akar egy egesz tarsadalmat is jellemezhetnek. Ezt abbol a Hans Belting altal is megfogalmazott ontologiai alapallasbol teheti meg, amely szerint az ember kepe elvalaszthatatlan a testkepetol. Ha egy ember „allapotkepet” latjuk barmilyen szituacioban, akkor annak „szitualt testkepet” is megfigyeljiik: erzekeljtik, mikeppen tapasztal egy bizonyos elethelyzetben, hogy reagal ra testi (szomatikus) es psziches szinten, milyen tanult tarsadalmi szimbolikus cselekveseket hajt vegre, vagy hogy milyen maszkot visel, milyen szerepet jatszik el az adott helyzetben a sajat celjai es erdekei vedelmeben. Ilyenkor nemcsak a tarsadalmi - reprezentativ-szimbolikus - szintu, tanult cselekves az erdekes, hanem a valosagos-hetkoznapi „maganidejeben” hosszan figyelt, „megtestesiilt” szemelyiseg ontudatlan-reflexiv, spontan, dsztonos reakcioi is, es az azokbol „elinditott” elleplezd vagy onfeltard reakcio-gesztusok. Eppen ezert a hetkoznapi eletfolyam es eletkoriilmenyek erzeki realitaskepenek megfigyelesen es felszini leirason alapulo, antropologiai indittatasu dokumentumfilm tipusa1

leirasra epiti valosagmegfigyeleset. A tarsadalmi alapossagu dokumetumfilmnek es a dokumentarista filmnek a mindennapi elettapasztalas kozben rogzitett test-/emberkepe az egyent mas entitasok jelolojeve is teszi. Az erdekli, hogy a szociologiailag pontosan bemutatott szemely, illetve a tipizalt maganember hogyan erzekeli azt a tarsadalmi teret, amelyben eppen van, es az milyen befolyassal van maganeletere, tarsadalmi ervenyesulesi lehetosegere. Hiszen „[a]bban a kulturalis matrixban, melyet europai humanizmusnak neveziink, soha nem lathatjuk magat a testet. Ahogyan Thomas Laqueur, Ludmilla Jordanova es masok elemzesei megmutattak, meg az anatomiai abrazolasokban is kimutathatok az emberi leny kulturalis meghatarozasanak es a hozza tapadd ideologiaknak, ertekrendeknek a nyomai.”1

2

1 Vo. „A megelt test karnalis elmenye viszont a dokumentumfilm eseteben specifikusabb igazsagot, sajatos antropologiai tudast nyujt a nezonek. A dokumentumfilm azt a hallgatolagos szerzodest koti a befogadoval hogy [...) a film-elottes esemeny vizualis-akusztikus jellemzoinek fenomenologiai megkozeliteset nyujtja.” Stohr Lorant, Ido left: A budapesti Iskola es az idd, Apertura 2013, Tavasz.

2 Kalmar Gyorgy, Testek a vdsznon (film, test, szubjektivitas), Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadd, 2012.

Hans Belting a Kep-antropologiaban azt fogalmazza meg, hogy szerinte a test kepe egy reprezentacios valsag kepe. Akkor kezdiink foglalkozni a testiink kepevel, ha mar elbizonytalanodtunk a valosag hiteles abrazolasi modjaban es logikajaban. Ekkor visszafordulunk onmagunkhoz, es testiink ujra-jelenithetdsegebol epitjiik ujra a valosag igaz kepet. Igy valik a test kepe identitaskepzo erove. Ezek szerint a modernista dokumentarizmus joggal fordult a test realitaskepenek reflexiv, kozvetlen - cinema direct, cinema verite - vizsgalatahoz, mivel a maganelet antropologiaidokumentarista „test-rogzitesei” magukkal hozzak egy tarsadalom reprezentacios valsaganak objektiv korkepet is.

Bill Nichols szerint az elvont-konceptualista modellalkoto, a hazug mitoszteremtesre (is) hajlamos giersoni, uralkodo dokumentumszemleletet le kell cserelni a kozvetlen emberi tapasztalas nem-narrativ erzeki sikjat megmutato dokumentarista vilaglatasra. Fogalmi es ideologiai pre-