Irodalmi Szemle, 2017
2017/5 - SZOCIO BÓNUSZ - Deczki Sarolta: A szűkösség terei - Rövid szociotörténeti vázlat (tanulmány) / SZOCIO BÓNUSZ
mert csak ezen az alapon javasolhatunk tudomanyos politikat, vagyis olyant, mely nem utopia, hanem eld valdsag.”1 A csoportnak vilagos (baloldali) politikai celjai voltak, es ezen celok megvalositasa elofeltetelezte „Magyarorszag felfedezeset”; a tarsadalmi tenyek pontos, elfogultsagoktol mentes leirasat az egyes tarsadalmi retegek, tajegysegek eseteben, vagyis egyfajta diagnozisat a magyar valosagnak. Hasonld szandekkal indultak a harmincas evek falukutato mozgalmai is, noha nem sokat tudtak elodeik munkajarol. A ket vilaghaboru kozdtt mukodd szociografusok, a tarsadalmi kerdesek irant erzekeny ertelmisegiek fogalmaztak meg a „harommillid koldus orszaga” frazist, mely kijdzanitdan hatott a feudalis viszonyokat konzervald orszagban. Ahogyan Szechenyi Agnes is irja, ezt az idoszakot nevezhetjiik igazan a szociografia „hoskoranak”, hiszen ekkor sziilettek azok a szociografiai alapmuvek, melyeket meg ma is szamon tart az irodalomtortenet: Illyes Gyula: Pusztak nepe (1937), Feja Geza: Viharsarok (1937), Szabo Zoltan: A tardi helyzet (1936), Cifra nyomorusag (1938), Nagy Lajos: Kiskunhalom (1934). 1 Jaszi Oszkar, Tiz ev, Huszadik Szazad, 1910/1-2,8. Idezi: Szechenyi Agnes, Szociografia es szociografikus irodalomszemlelet (kezirat). 2 Szechenyi Agnes, Szociografia es szociografikus irodalomszemlelet. 3 I.m. A szociografia kapcsan nem lehet egyseges definiciora hivatkozni, nines sajat, kiilon mufaja, sot, kitiintetett teriilete sincsen. Szechenyi Agnes a kovetkezot allitja vele kapcsolatban: „A szociografia definicioja nem egyertelmu, hiszen nemesak par excellence szepirodalmi muvekrol van szo. Irodalom es tudomany, irodalom es publicisztika hatarai nem vonhatok meg egyertelmuen minden esetben.”1 2 Tovabba amort mufajkent jellemzi, melyet tobb kiilonbozo szellemi es vilagnezeti iranyzat, muhely kepviseloi is muveltek, tobb kiilonbozo tarsadalmi reteg, foldrajzi egyseg eletere iranyitva figyelmiiket, valamint a szovegek miitaji besorolasa is igen valtozatos kepet mutat, hiszen tudomanyos, statisztikakkal alatamasztott tanulmanyok eppugy megtalalhatok a szociografiai irodalomban, mint szepirodalmi igennyel irt miivek. Szechenyi tovabba kiilon kihangsulyozza a szociografiai irodalom kezdeteirol irott tanulmanyaban, hogy a „muvek mindket korszakban politikai kiildetest vallaltak”3 , megismero es politikai funkeiojuk egyarant fontos volt. A ket funkeio pedig nem valhatott el elesen egymastol, hiszen a tarsadalmi problemak „felfedezese” egyszersmind eroteljes tarsadalomkritikat is jelentett, valamint politikai cselekvesre hfvott fel. Ennek az intencionak kdszonhetd az is, hogy a mufaj nem egy kepviselojet allitottak birdsag ele, meghozza „osztaly elleni izgatas”, „a nemzet megbecsiilese iranti vetseg” vadjaval. Ha ugrunk egy nagyot az idoben, akkor azt lathatjuk, hogy a ’70-es evek szociografiai mozgalma hasonld problemakkal kiizdott, ugyanis a Kadar-korban sem vettek jo neven, ha valaki rairanyitotta a figyelmet a tarsadalom peremen elok problemaira. A hivatalos ideologia szerint ugyanis nincsenek problemak, mindenki dolgozhat es boldogulhat, es lehetosege van
