Irodalmi Szemle, 2017
2017/5 - SZOCIO BÓNUSZ - Martin Reiner: Angyal; Pech (próza, Garajszki Margit fordítása)
- Jo, majd gondolkozom rajta.- Arra gondoltam - mondta az igazgato -, hogy akar most rogton kitalalhatnank valam it. - Most rogton - ismetelte meg Eschenbach verteleniil. Mindketten tudtak, hogy Adam azzal hivta eletre a dolgokat, hogy nevet adott nekik. De abban kiilonbozott a velemenyiik, hogy a puszta nev valodi korust csinal-e egy rakas amatorbol. Olyan korust, amilyenrol Eschenbach almodozott.- Nos? - kerdezte a karnagy, es idegesen jatszani kezdett a kulcsaival. Az igazgato azt mondta, hogy a Pacsirta nev nagyon illene a korushoz, inert azt ismerik az emberek, es tudjak, hogy szepen enekel.- A pacsirta enekenek kvalitasait valdban nehez megkerdojelezni - vetette oda Eschenbach, es megkerdezte az igazgatot, hogy milyen erzest valt ki benne egy szazhusz kilos pacsirta kepe, akinek a testenek nyolcvan szazalekat tetovalas fedi. - Kellemes erzest? Netan felizgat?!- De hisz ok enekelni fognak, nem?- Arra merget vehetsz! De enekles kozben is kineznek valahogy!- Azt hittem, jo, ha egy kicsit elvonatkoztatunk!- Ha egy kicsit elvonatkoztatunk... Rendben. Mit szolnal a Swingelo gyilkosokhoz?- Remek!!! Erre Eschenbach akkora erdvel lokte el a szeket, hogy felborult, es szo nelktil megindult az ajto fele. Ott az dreg Vanek szerint visszafordult, mely levegot vett, es egyenesen az igazgatora szegezve a tekintetet ordftotta:- Es a Gyilkos pacsirtak hogy tetszene, Kurt? SZEPTEMBER 23. Fel ev proba utan keszen allunk az elso fellepesunkre. A nyar forro volt, mikor parszor az udvaron probaltunk, csorgott rolunk az izzadtsag. Egyszeriben alig birtuk szusszal azokat a dalokat, amiket „arnyekban” mar turhetden elenekeltiink. De Eschenbach pont ezert csinalta.
