Irodalmi Szemle, 2017
2017/5 - SZOCIO BÓNUSZ - Martin Reiner: Angyal; Pech (próza, Garajszki Margit fordítása)
Az ovonenik reggel ota alig vettek rolunk tudomast, reggelinel suttogva beszeltek, es olyan szavakat hasznaltak, amiket meg Radecek sem ismert.- Meszgallok? - ismetelgettem tanacstalanul, amit elcsiptiink a tanari asztal felol.- Biztos valami alusok - mondta toprengve nalam okosabb pajtasom.- Blezsnyev - suttogtam kerdojel nelkiil.- Blezs-nyev - szotagolta Radecek, de az area ablaktalan, ures fal maradt. Nem jottiink ra a szavak ertelmere. De a napnal is vilagosabb volt, hogy valami szokatlan dolog tortenik, mert delelott nem mentiink ki az udvarra jatszani, pedig deriilt idd volt. Ehelyett az igazgatond a jatszoszobaba sarkaban tilt es egesz idd alatt az ablakot nezte. Lebegett a fiiggdny, meleg, friss levego aramlott be a terembe; nekem meg az jutott eszembe, hogy lehet, hogy az igazgatond is az angyalt varja. Az egyik pillanatban a kezfejevel megtdrolte a szemet, majd rogton azutan kinn csbrdmpdles hallatszott, es a gyerekek tekintete felroppent, mint vereb a Lira. Az igazgatond sietve felallt, beesukta a harom szeles ablakszarnyat, es behajtotta a franciaablakot. Ebed utan a halos sapkas konyhasnenik nem tomtek belem a kihult krumplit. Ez volt az utolsd bizonyitek, hogy eljott a nagy nap! Teljesen egyertelmu: ma vagy soha! +++ A feje akkora volt, mint egy nagy pliissmacie, vilagos rovid hajpihe boritotta a feje bubjat es az arcat. A foutcarol fordult be, es bar a geppisztolya viszonylag meltosagteljes es felnott kulsot kdlcsdnzdtt neki, ahogy lassan hagyta maga mogdtt egyik kaput a masik utan, egyre vilagosabba valt, hogy el van veszve. Az ovoda epiilete elott megallt, most eloszor. A hosszu bevezeto ut es a szamara olvashatatlan felirat a tablan arra kesztette dt, hogy lenyomja a zold kapu kilincset, es belepjen. A delutani piheno idejen, amikor a gyerekek csondben aludtak a hatso teremben, az ovoda hasonlithatott arra az epuletre, amit keresett. A bejarati ajto zarva volt; gyorsan koriilnezett, balra, jobbra, majd elindult az epiilet kdrul vezeto szuk jardan. Befordult a sarkon, szembetalalkozott egy kis taroldval, ahol haromkereku biciklik sorakoztak. Ez kisse megzavarta, de ekkor megpillantott egy nagy, nyitott, padloig iivegezett ablakot. Megint elbizonytalanodott; helyezze keszenletbe a geppisz-
