Irodalmi Szemle, 2017

2017/5 - SZOCIO BÓNUSZ - Szalay Zoltán: Elmúlik (próza)

eves, es iden szinte mindenkinek nemet mondott. Ez a nemek eve volt. Azt a ket vagy harom, nem tul jol vegzodo esetet leszamitva. De azok sem szamitottak igazi igennek. A whisky kiszaritotta, engedett egy pohar vizet a konyhaban, es felhajtotta. Micsoda meglepetes, irta Davidnak, meg hogy orommel latna. A valasz meglepden gyorsan erkezett, es megegyeztek, hogy kilenckor talalkoznak a szomszed utcaban egy kis kavehazban.

Keseru iz gyult ossze a szajaban, mikozben keszulodott. Meg sok kotelezo kor var ra, az anyukajat is fel kell hivnia, mert delelott nem tudott vele beszelni, a sok borzalmas Facebook-iizenet es a tobbi. Korabban oda kell ernie, hogy legurithasson egy italt, mielott David megerkezik. Aztan megis hosszasan bamult a tiikorbe, mintha a szeploi kozott raakadhatna valamire, ami uj szint hozhat. Probalta elkepzelni azt az uj szint, de nem ment. Eldvette a narancssarga kabatjat, de vegiil inkabb a feketet vette fel, hozza a szurkes salat. Sapka nem kell, annyira nines hideg. A december alattomos melege beleli a kinti csillogo ejszakat.

David megelozte, pedig meg nem volt kilenc. Nem dobbant meg a szfve, mikor megpillantotta, pedig utkozben megfordult a fejeben, vajon ilyesmire kell-e szamitania. Ez csak egy atlagos sziiletesnap, emlekeztette magat. A pincer egy alacsony, dtven ev koriili ferfi volt, mediterran alkat. A kavezonak is valami olaszos neve volt, de lehetetlen volt megjegyezni.

David felallt, es kilepett ele, nem volt szeles mosoly az arcan, amitol megkonnyebbiilt. David azzal inditott, tartott tole, hogy mar emlekezni sem fog ra, pedig annak idejen megallapodtak, hogy a sziiletesnapjan megkeresi ot. Erre tenyleg nem emlekszik, vallotta be, eleg sok minden tortent azota. Ez utobbit aztan mar visszaszivta volna, mert valojaban semmi sem tortent, es ezt jolesett volna kimondani. David vorosbort ivott, d martinit rendelt, az alacsony pincer alazatosan pillantott ra, majdhogynem meghajolt elotte. Azt tamadt kedve mondania, ez a formalitasok evszaka, de ezt meg azelott visszaszivta, mielott kimondta volna. Odakint vekony szoke nok siettek a buszra es a taxihoz, a markaboltok ajandektaskait buzoganykent lobalva a kezukben, az arcukon fenyes make-uppal, mintha mindenki az 6 sziiletesnapjat unnepelne. Nem is figyelt Davidra, aki kozben csendesen beszelt valamirol, talan errol a kavezorol, talan magarol, talan orola. Inkabb gyorsan megkerdezte tole, hogy all a nemettanulassal, mire 6 termeszetesen vicces felhalandzsa nemettel valaszolt, hogy naturlich-gemuslich, es meg nevetni sem kellett ezen, eleg volt mosolyogni. Jolesett ez a mosoly, es veletleniil egyszerre lehuzta a pohar martinit. David szerencsere nem tunt sem veszelyes perverznek, sem nyomulbs allatnak, es meg csak nem is feszengett tfilsagosan, arrol kerdezgette, hogyan telt az elmult eve, es kozben elmondta azt is, hogy neki mintha kiesett