Irodalmi Szemle, 2017
2017/4 - SZOCIO - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek (tárca) / SZOCIO
hetsz neki, hogy gyomlalgatsz, kapalgatsz, ontozol, lazitod a talajt. Mert vegiil is, ha ugy dont a jo ido, hogy most majus vegen fagyni fog ket nap egyhuzamban, akkor fagyni is fog, ha meg betakaritas elott egy sartengert akar varazsolni a kertedbol, akkor sartenger is lesz abbol. De azert szeretnek en mindennek reszese lenni, meg a fagyottnak, sartengernek is, ha sok eredmenyt nem is ad nekem, csak erdmet szedi ki. Marad legfeljebb a jo erzes: megtettuk, amit akartunk, amit kellett, a tobbi Isten dolga. Ha meg nem az ove, akkor rajtunk tul levo dolgok formaljak, azokkal meg nem erdemes, nem is kell, nem is szabad vitatkozni. Minden ugy van, ahogy lennie kell neki! Vagy nem! Rajtad viszont sokkal nagyobb dolgok terhelddnek, mert te, mint mondtad a lelkeket apolgatod most eppen, beteg emberek kedvet deritened, allapotukon javitanal. Mert ugye, nyughatatlan letedre most eppen a masok gondozasaban lelted meg az eleted ertelmet. Beteg, idds, leromlott kedelyu, szomoru allapotu emberek gondozasaban. Hogy miert pont ebben, nem tudom, nem is ertem, hiszen korabban egy macska simogatasahoz sem volt eleg tiirelmed, de latom magamon, mikent valtozik az ember, ha az, ez az eletnek nevezett folyamat ide vagy oda pofozza. Hiszen nezd csak, pont en, aki magas hangarokban hideg es tiizes vasakkal birkoztam mindig, hajlitottam, esztergalyoztam, meretre vagtam, csiszoltam, kromoztam, horganyoztam, savaztam, kovacsoltam, furtam, forgacsoltam azokat, most az omlos, langyosan meleg, porhanyds es elo kerti folddel kivanok mar csak foglalatoskodni. Annak tapintasat vagyjak ujjaim begyei. Ha egyszer meghalok - ki tudja mikor s hogyan lesz, de mostanaban egyre gyakrabban eszembe jut ez is, hogy lesz ilyen, hogy felek tole - szoval, ha kimulok majd egyszer vagy orditva, vagy csendesen, akkor a kinos esemeny utan a leheto leggyorsabban szeretnek visszaterni ilyen por allapotomban erre a vilagra. Talan a legegyszerubb az lenne, ha belekevernenek valami kerti virag vagy zoldseg ala valo komposztba. Hat nem jo dolog halalod utan szinte honapokon belul akar egy friss soskalevelkent megint atszurni a napot? Maris erezni a harmatot, az esot, a hajnali parassag simogatasat, a szelet, ami honaljban csiklandoz? Hat ugye de! Fridolin, te okos ember, te en fura baratom, gondoltal te erre valaha is? Biztosan, hiszen tudom rolad, a mulas kerdeset sokszor felteszed, de szemermesen nem velem targyalod azt meg, ha targyalod, akkor nem velem, aki annyira fel a mulastol, mert meg rad ragasztanam a felelmeket. Ne velem targyald ki a halal kerdeset s a feltamadaset se, mert en vagyok az, aki az orat is lopva nezi, aki ugy tudja, gyors, olyan felelmetesen gyors minden. Szoval ertelek en,
