Irodalmi Szemle, 2017
2017/4 - SZOCIO - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek (tárca) / SZOCIO
baratom, miert e fellangolas, s miert a dontes, hogy messzi idegenben dolgozz. Apolokent. Nyelvet is tanulsz, a mas kulturajan kisse kupalodsz, sok uj dolgot megtanulsz. Meg uriember lesz beloled a vegen, te senkinek soha szot nem fogado garaboncias, mert ugye ott, idegenben viselkedni kell, igy az atkozott kemenyfejusegedet, hirtelen haragodat sajat jol megfontolt erdekeid miatt kordaban kell tartanod, hat tartsad is! Vilagot is latsz! Mindig mozgasban lenni! Irigyellek, fene egye meg az irigyseget! Hat akkor legyen az elet nagyon elet! Hogy visszaterjek hat a megkezdett gondolatomhoz: megertelek, garaboncias Fridolin! Ha fejlodni akarsz, tedd, amit a kor kivan toled, de magaddal szembe ne menj sohase! Ha meg egy ilyen albolcsesseget leirok, amit mas valos bolcsessegkent ertelmezhet, akkor kerlek, nyugodtan ird meg, hogy Coelhonak kepzelem magam, de legalabbis valami mostani kori ujplatonista filozofusnak. Sot akar szoszatyar Oravecz Noranak is nevezhetsz, meg azt elfogadom toled, de te tudd, mindez a te bosszantasodra tortenik, meg valahol igaz is szeretne lenni. Marmint azok a borzaszto okosnak tuno mondatok, hogy az elet az elet, meg mit kivan a kor, s pont tetoled csak nehogy mar magaddal menj szembe! Vagy hogy, na! De tan igy! Fridolin! Tervezd be. A gyozelem napja minden civilizalt allamban iinnep. Ja, hogy melyik gyozelem? Csak silabizald ki magadnak a borzasztoan hatalmas tortenelmi tudasoddal, te huncut, te mindenfele leany es asszonynepekre veszelyes vilagcsavargo, te tulipantolvaj es szoknyavadasz! Miert irtam a tulipantolvajt? Nocsak, beste labancok seggenek mosogatoja, gondolkozz csak! Aprilis mulik, lassan elhervadnak a legszebbek, de meg nyilni fog nemelyik, ha majus elejen hazavet a jo idd. Emlekezz csak! Sugok! 1982! Most 35 eve. Ird meg, ha rajottel! Joszerencse, semmi mas! Meleg foldet simogato kezevel olel Hermanod
