Irodalmi Szemle, 2017
2017/4 - SZOCIO - Bódis Kriszta: Padina (próza) / SZOCIO
a Szoke meg tizenharom se. Gyereket csinalni konnyebb, mint gondolkozni. Gyereket csinalni a legkonnyebb - mondja, es Ivan vallara csap. - Igaz-e teso? Ivan ranevet a visszapillanto tukorbol. A szeme is nevet.- Tetszel nekem, teso. Mit mondtal, hogy hivnak? Valami ruszki, vagy szerb vagy? Tisztara ugy nezel ki. De tudom am, ki vagy! A Padina tanitvanya, igaz-e? Akkor valami filmes vagy te is.- Ivan vagyok - mondja Ivan. - Magyar, mint te.- En Lajko vagyok. Lajko vagyok, ennyi. Lajko Laci - mondja Lajko. Padina mutatja Ivannak, hogy merre kanyarodjon a mozi fele, pedig nem az utat latja, a filmet latja, amit a filmes csoport legeloszor forgatott. Ferko biiszken cipelte a vallan a kamerat. Padina a nyersanyag minden kockajara emlekszik: Riihes es Szoke iilnek a volt mozi lepcsojen.- Vedd fel, Ferko, ahogy enekelek - mondja Riihes a kameraba.- Varj, nem talalom az elesseget - mondja Ferko.- Jo, amig megtalalod, en kitalalom, hogy mit enekelek ennek. Szokere nez, ellagyul a tekintete, ramosolyog a lanyra, aki viszonozza a raj ongast, egymasba fonodik a ket tekintet.- Ennek. .. - jegyzi meg epesen Szoke.- Neked - mondja Riihes engesztelden. A kamera izeg-mozog, mert Ferko a poloja szelevel megtorli az objektivet. Nem kapcsolja ki. Belenez, roszabb. Ujra megtorli, belenez, diinnyog, de belatja, hogy annal mar nem lesz jobb.- Kesz vagyok - mondja vegiil. Var, Szoke szegyenlds. Igyekszik Riihes moge bujni, aki viszont meredten bamulja az objektivot.- Na mi van? - kerdezi Ferko, Riihes csak nez, mint egy allokep.- Lefagytal, teso - nez ki a kereso mdgiil Ferko. - Mi van, cigany! Szoke kuncog zavaraban.- Ocsem! - sohajt Ferko. Probalja fixen tartani a kamerat, de remegni kezd a keze. - Ez kibaszott nehez.
