Irodalmi Szemle, 2017
2017/4 - SZOCIO - Bódis Kriszta: Padina (próza) / SZOCIO
- Mi lesz mar! - csap Szoke Riihes vallara. - Te hiilye - mondja, es igyekszik visszabujni moge.- Teso! Nem birom a vegtelensegig! - veszi le a vallarol a kamerat Ferko, de tovabbra sem kapcsolja ki. A combjan egyensulyozza, ahogy a lepcson tilok elott guggol, igy a kepen Riihes terde latszik. Uj szovetnadrag van rajta.- Ne is figyelj ram, oke, itt se vagyok, csak a Szokere figyelj. Ugy. Szoke, nezz ra, te meg ra - rendez Ferko. A kep sotetebb, ahogy Riihes terde kozelebb mozdul az objektivhez. - Csak ra figyelj, testverem. Kiraly vagy. Kiraly. Maradjatok igy. En itt se vagyok. Jo lesz. Ne is gondoljatok ram.- Akkor dugulj mar el! - csattan fel Szoke. Ravillan Ferkora, aztan a tekintete ismet ellagyul, bugo vadgalamb, kozelebb hajol Riiheshez. A kepre szines csovakat fest a mozdulat, ahogy Ferko ismet a vallara kapja a gepet. Egy lane, mintha acelkek kort irna le, orvenylik Riihes area koriil. Szoke aranyhaja latszik, aztan nyugalomma olvad a mozgas. Riihes vegre enekelni kezd. Bizonytalanul, halkan, hamisan, szerelmesen. A masodik sor felenel a kep kozepen egy athuzott kazetta ikonja kezd villogni. Ferko izeg-mozog, kattanas, a gep megall. Lajko kiveszi a fat a csomagtartobol.- Na vegre! - Lajkone hangjatol zeng a vetitd.- Ne fenykepezz - mondja Ivannak Padina. Gyerekek omlenek ki a vetitobdl, egymas utan olelik at Padinat.- Hajnal ota itt nyiizsognek, nem birok veliik. Mar avaros masik vegebol is gyonnek. Idegenek. Ugy varnak, mint a Messiast. Mar sokan vannak, ki kell valamit talalni, megesznek - zsembeskedik Lajkone.- Befele! - ordit hatalmasat Lajko, de a kolykok ra se hederitenek.- Bacsi, vigyen mar egy kort a kocsijaval! - alljak koriil Ivant. -Na, bacsika, legalabb ezt a csepp gyereket. Ivan szettarja a karjat, vigyorog.- Nines kocsikazas! - kiabal hatra Padina. - Mind hanyni fogtok! Azzal megpakolt taskajat a vallara emelve elindul a vetitd fele.- Hanyni fogtok, nem halljatok? - hatral Ivan nevetve a gyerekek gyuriijebdl.
