Irodalmi Szemle, 2017
2017/3 - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek (tárca)
SZASZI ZOLTAN FEL-VIDEKI LEVELEK Az iinneples fontossagarol, neked, Hermannak! Egyszeri, egyetlen barat! Ugyan, mondd, miert szeretiink mi mindig mindent szebbnek latni, mint a valdsag? Mi celunk lehet vele? Erdekiinkben allna? Nem hinnem! Megis! Megis minden leveledben valami regit is megirsz, persze hivatkozhatsz arra, en kertelek meg az emlekezesre, s meg igazad is van. Mindig en vagyok gyenge, nekem kell kapaszkodd kiuresedett hetkoznapjaimba, valami tisztasag, egy zsenge aga a multnak, amit meg nem tort le a feledes vihara az emlekezet torzserol, amibe bele lehet, ha csak pillanatig is, de bele lehet kapaszkodni. Az iinneples fontossagarol akartam veled mar regota beszelni, igen, errol az elhanyagolt vagy alkalmasint tulcsocsalt temarol! Te legalabb termeszetkozeli leted, falusi eleted miatt akarva s akaratlan megtapasztalod az igazi iinnepet! Irtad a farsangot, szinte lattalak magam elott, ahogy kisse pocakosan lepdelsz a falusi kulturhaz fele, meg friss hoban, igen, oda, befele a balba. Kicsit szegyenkezve azert, hogy micsoda marhasagra ra nem vett az asszonykad, de belenyugvoan, es erdeklodve, telet temetve, tavaszt varva, a megtisztulas, a feltamadas remenysegebe kapaszkodva. Jofele, tiszta, valodi ember lettel te, Hermanom, a joisten kegyelmebol, mondanad te! Latod, en a felsobb hataimak tagadojakent el nem hiszem az ilyesmit, hogy mas kegyelmebol lennel olyan, mint amilyen vagy. En azt hiszem, valami mely es osztonos tisztasag ez a tied. Amit sem a vilag, sem az emberek, sem a muld iddben teged tepazo ketsegek, viszontagsagok nem tudtak es nem is fognak tudni bepiszkitani. Boldog vagy-e, ezt nem tudom, de tisztasagod megved sok gonosztol, s egyfele boldog tisztes letet ad. Okos, boles letezest. Hanem ugyan mit filozofalok en itt rolad, mikor legjobban te ismered magadat, majd ha ugy latod jonak, irsz nekem errol. Inkabb ezt az iinnepet segits nekem vegiggondolni, Hermanom! Hogyan kellene iinnepelni? Nagy kerdes ez nekem. En ugy vagyok egy jo ideje, mint egy el nem mosott, de ledugozott demizsonba zart muslinca. Bezartan elek, magam valasztasabol. Van levego, ter is, meg repdesni is tudok, muslinca letem megszabott idejenek szazszorosara elegendo etelem,
