Irodalmi Szemle, 2017
2017/3 - Szászi Zoltán: Fél-vidéki levelek (tárca)
azaz szdldseprom is van, a vastag uvegfalon minduntalan kicsapodo para vizebol inni is tudok boseggel, s igy egyszerre vagyok szabad es fogoly. Magamnak foglya s rabtartoja. Van, aki enynyitol tobbet sose ker a sorstol. De nekem az a bajom, ha olykor tulnezek az uvegfalon, mindig messzebbre ohajtok menni a lehetsegesnel, es azt hiszem magamrol, en mindenkinel szomjasabb es ehesebb vagyok. Meg jobb is. Ami nem igaz! Mert ha kihuznak a dugot, bizony megallnek a demizson szajanal, beleszippantanek a kinti legbe es dicsosegesen visszarepiilnek. Mert a magam rabsagat megszokva megijednek a masok szabadsagatol! Igy vagyok az unneppel, az unneplessel is. Nem tudom, hogyan kell. Irigyed vagyok! Az bizony! Gyaur irigyed, aki titokban es leselkedve bamul teged, titokban elkepzelve azt, amint a falusi kulturhaz fele tipegsz, karodon asszonykaddal, bal kezedben egy irdatlan nagy bevasarloszatyorban a sos es sajtos ropi, mellette az edes borocska szebbik felednek, neked egy jol sikerult palinka, diszes iivegben, meg a valtas cipok, mert ugye csak latyakos az ut a balteremig, csizmaban meg megse lehet keringozni. Szoval ballagtok a batyus balba, csupa ismerds, kedves ember koze, ahol az szamit, becsiilet van, s nem a vagyon, tarsadalmi helyzet, beosztas. Igaz is, te Herman, van meg ilyen bal, ahol ez igy megy? Ugy gondolom, ifju- s gyerekkorunkhoz kepest romlott a helyzet, s bar akkoriban is csak megneztek egymast a nepek, ki kicsoda, hogy nez ki, de mostansag mintha eroteljesebb lenne a rongyrazas. A hamiskassag! Emlekszem, a varos, ahol kis ideig eltem, sokaig evente rendezett varosi bait, majd mikor polgarmestervaltas tortent, valahogy hirtelen elmaradt a varosi bal meghirdetese is. Mert ugye, akivel balozunk, azzal egyfele kozosseget is vallalunk. Vadasz vadasszal, tuzolto tuzoltoval, diak diakkal es igy tovabb. De polgarmesteri, varosi balba a kiparancsolt hivatalnokokon tul egy ido utan mar - szerintem a polgarmester arroganciajanak es butasaganak koszonhetden - senki fia borja nem kivankozott, igy abbamaradt ez a tradicio evekig. Mostansag nem tudom, mi lehet, de en akkor se mennek, ha oda engemet diszvendegnek hivnanak, ha ok fizetnenek. Korpaval nem jo keveredni! Biztos, hogy effele balba befizetni sines kedvem, meg penzem se. Hamisat mar en nem vasarolok! Pedig de jo lenne jot mulatni! Mert iinnepelni jo! Ahogyan Anton Pavlovics Csehov megirta A dohanyzas artalmassagarol az o kis remeket, s abban jol elmagyarazza, a „mit miert kell tenni” dolgot, nos, valahogy ugy szeretnek en is az iinneples fontossagarol ertekezni veled. Persze a poloskakat kihagynam, felesegem s lanyaim se szerepeltetnem benne, csak olyan szepen es nemesen kivannek megnyilatkozni. Megprobalkozom, csak neked Hermanom, megprobalkozom elmondani ezt! Csehovtol oly messze vagyok, mint varosi lakasom iroasztala a Jupitertol. De csak lesz, ami reptet! Szoval varom mar azt a napot, hogy talalkozzunk. Marcius gyorsan elfut, igy szokott lenni, utana maris ott a husvet, es jo lesz naiad, nalatok, megulni a feltamadas iinnepet. Utolso leveledben ram biztad az asztal diszenek szant parasztsonka vasarlasat! Hallod-e, te, nagy egy huncut
