Irodalmi Szemle, 2017
2017/1 - Pollágh Péter: Akcentus a dédi; 2012 (versek)
2012 „idekdt / idegszalaival a szel, Ipamutszalaival a kod” Csoori Sandor Januar egy, reggel, meszes vilagos. Kint van a feher minden legidja, csak az eg alja rozsaszin: kitelepiil a sziv, a puncs, ide a kodbe, a zimankoba. Hallom az evet. Hallom, ahogy dobog: 12 van, es 2 ev mulva ne legyen haboru. Alakot is vett, alakot is oltott. Hoember. Hogy lehet egy sal ilyen szovevenyes? Lesegitem rola. De ki hagyta itt nekem? Ki tekeri ram meg ezt az evet is? Regen tep a szel. „Felj, 12, erted jon a mentd!”: susogjak a darakasas fak, es a meszes vilagosban osszemosodnak a dolgok. Ne logjon mas a fan, csak cukorkak: sarga lidercek kozt igy mormolok. Mikor lettem en ongyilkos? 12: del is, ejfel is, van hokabatja, ahogy nekem is, csak senki nem varr ra gombot, a telben en befejezetlen vagyok.
