Irodalmi Szemle, 2017

2017/1 - Pollágh Péter: Akcentus a dédi; 2012 (versek)

Sokan vetik el most a keresztet. Nem tudjak, mit cselekszenek.

Eladtak maguk a regi sracok, nem is nonektovabb. Romkocsmak nepe: igy gondolok rajuk, ha ram csdrognek, olyan, mintha szirena szolna, nem veszem fel, csak nezem, hogy horog, hagyom csbrompdlni, az talan ebren tart.

Polipos fak, regi halozatok, ugato korcsok, keverekek, kotorekok, elnezest kerek a nyelvemert.

Faj a fejem a nevektol: ki kinek a kije, de legalabb nem a nevem faj, vedi hatat a nema H.

A kemeny G-nek o ad parnat.

Es nekem is. Csitit es batorit: merjek elni a Regisegben is, kapcsoljam le a lampasarga szorongast, es nezzek vissza a regi H ablakan, Felvidekig, Irorszagig, vegig a ver egkek vonalan.