Irodalmi Szemle, 2017

2017/2 - KLASSZIKUS - Gyürky Katalin: Egy orosz utazó sajátosságai (Nyikolaj Mihajlovics Karamzin Egy orosz utazó levelei című kötetéről) / KLASSZIKUS

magolta”.6

Az ut soran tapasztaltak igy egy, a szerzdvel sok szempontbol azonosithato, am bizonyos tenyezoket illetden attol eltero hos szemen keresztiil tarulnak elenk, aki annak ellenere, hogy kortarsa a szerzonek, nala joval meggondolatlanabb, naivabb, s az elet mas szferai foglalkoztatjak, mint a szerzot. Naivitasa a francia forradalom megitelese kapcsan is eldbukkan. Akkor peldaul, amikor Parizs udvari templomaban jar, s megpillantja a kiralyt es a kiralynet, a bonyolult tortenelmi helyzetben meglehetosen leegyszerusitett kepet fest roluk: „Tegnap az udvari templomban lattam a kiralyt es a kiralynet. Az elobbi arcan nyugalom, szelidseg es jolelkuseg tiikrozodik, meg vagyok gyozodve rola, hogy lelkeben semmilyen rossz szandek nem szulethetett meg. A vilagon vannak szerencses jellemek, akik termeszetiiknel fogva csak szeretni tudnak, es jot tenni: ez az uralkodo ilyen! Erheti balszerencse; elpusztulhat ztigo viharban - de az igazsagszolgaltato tortenelem XVI. Lajost a jotevo uralkodok soraba irja be, es az emberiseg baratja emlekere igaz konnyeket fog ejteni. A kiralyne minden sorscsapas ellenere is gyonyoru es fenseges, hasonlatos a rozsahoz, amelyet hideg szelek fujnak, de amely meg megdrzi a szinet es szepseget.” (224.) S abbol az egyszeru tenybol kiindulva, hogy „A templomban sokan voltak [...] Mindenki a kiralyt es a kiralynet nezte” (224.), a hos a forradalom heveben ego varos kellos kozepen megis ezt a tortenelmi helyzethez kepest meglehetosen leegyszerusito megallapitast teszi: „ A nep megis a kiralyi vert szereti”. (224.)

6 Karamzin a szeles koru olvasottsaganak koszonhetoen jol ismerte Sterne utazasi regenyet is. Sot, akkora hatassal volt ra Yorick tortenete, hogy utazasa soran tobb alkalommal mintegy Yoricktol kert segitseget, az 6 kalandjaibol meritett. A francia emberek jellemet ecsetelve peldaul ekkepp nyilatkozik: „Gondoljanak csak vissza, mit mondott Yorick B* miniszternek a franciak jellemerol: »Tulsagosan gogosek!« A miniszter elcsodalkozott, de abeszelgetes hirtelen felbeszakadt, es a trefas Yorick nem magyarazta meg, mire gondolt. Azt hiszem, az atheni neprol inondtak, hogy inkabb fontos dolgokkal trefalkozott, mint semmisegekkel, a semmisegeket pedig fontosnak tartotta. Ugyanez mondhato el a franciakrol is, akik nem sertodnek meg az atheniekkel valo osszehason litas miatt.” (317.)

A tortenelmi esemenyeket atlato, filozofiai, irodalmi es tortenelmi ismeretekkel felvertezett (utazd) szerzo es a nala joval naivabb es tudatlanabb (utazo) hos egymasba jatszatasa, az a folyamatos oszcillacid, melynek soran a szerzo hoi hagyja ervenyesiilni hose naivitasat es a latottakra valo mar-mar gyermeki racsodalkozasat, hoi pedig „megajandekozza” a sajat muveltsegevel es tudasaval, irodalomtorteneti szempontbol eredetive, a sziizset tekintve pedig rendkiviil gazdagga teszi a szoveget. Gazdagga, melyben egyfelol azok az egyszeru, banalis anekdotak kapnak helyet, amelyek egyegy varosban jarva a host erdeklik, masfelol azok a kortars irokkal, filozdfusokkal valo talalkozasok es beszelgetesek, azok a szinhazlatogatasok es az ezekrol irott, szinikritikanak is beillo elemzesek, amelyek a szerzot erdeklik, s epp ezek egymasmellettisege, egymast kiegeszito jellege teszi rendkiviil szinesse, az objektiv valosag minden egyes