Irodalmi Szemle, 2017

2017/2 - KLASSZIKUS - Gyürky Katalin: Egy orosz utazó sajátosságai (Nyikolaj Mihajlovics Karamzin Egy orosz utazó levelei című kötetéről) / KLASSZIKUS

Utazo hose szemen keresztiil a szerzdnek ez a fajta egyenloseg-felfogasa koszon vissza az egyik ziirichi levelbol: „A boles zurichi torvenyhozok tudjak, hogy a fenyuzes a szabadsag es a jo erkolcsdk koporsoja, ezert igyekeztek elzarni annak koztarsasagba vezetd utjat. A ferfiak itt nem hordanak sem selyem, sem barsony oltozeket, a nok pedig sem brilianst, sem csipket; meg a leghidegebb telen sem mer senki bundaba oltozni, minthogy a premaru itt nagyon draga. A varosban tilos hinton jarni, ezert aztan az egeszseges labakat jobban tisztelik itt, mint mas helyeken. A hazak belsejeben semmifele gazdag diszitest nem lehet latni - minden egyszeru es jo minosegu.” (125.) S ha Ziirichben a hazak belsejerol ertekezikaz utazo, az erkblcsokre jo hatassal bird gazdasagi egyenlosegnek ugyanebben a szellemeben Bernben a hazak kiilso egyformasagarol, a lakok kozotti egyenloseget feltetelezo es kepviselo mivoltarol ertekezik: „Odonsaga ellenere Bern szep varos. Az utcak egyenesek, szelesek es jol kikovezettek, kozepiitt pedig mely csatornak vezetnek. (...) A hazak majdnem mind egyformak: feher kobol epiiltek, ketemeletesek, es azt mutatjak, hogy a lakosok vagyoni helyzete egyenlo, nem ugy, mint Europa mas nagyvarosaiban, ahol gyakran az alacsony kunyhd a hatalmas palotak arnyekaban a foldre lapul.” (132.)

Az utazo a fenti levelreszlet utolso mondataban foglaltakat tapasztalja meg Svajc utan Franciaorszagba, kiilonosen Parizsba erkezve, ami azert meglepo a szamara, mert ez az a varos, amely aforradalom kitorese ota az egyenloseget hirdeti: „[...] nezzenek meg mindent, es mondjak meg, milyen Parizs! Keves, ha csak azt mondjak, hogy a vilag elso varosa, a pompa es varazslat fovarosa. Ha nem akarjak a velemenyiiket megvaltoztatni, maradjanak itt; ha tovabbmennek, sztik utcakat, a gazdagsagnak a szegenyseggel valo banto keveredeset latjak; az ekszeresz csillogo uzlete mellett egy halom rothadt almat es heringet latnak; mindenhol sarat, sot vert is, amely patakokban omlik a hus uzletsorbol - fogjak be az orrukat es esukjak be a szemiiket! A fenyuzo varos kepe elhomalyosul, es az embereknek az az erzesiik, hogy a piszok es mocsok a vilag valamennyi varosabol fold alatti csoveken Parizsba omlik. Ha meg egy lepest tesznek, varatlanul a boldog Arabia, vagy legalabbis a viragzo provence-i retek kellemes illatat erzik: ergo: az egyik olyan bolthoz erkeztek, amelyben parfumot es arefesteket arulnak, ezekbol itt rengeteg van. [...] Egyszoval, ha egyet lepnek, hoi uj atmoszfera, hoi uj fenyuzes vagy a legundoritobb mocsok megnyilvanulasi formaival talalkoznak - aztan Parizst a legszebb es legrondabb, a legillatosabb es a legbiidosebb varosnak fogjuk nevezni.” (218-219.)

Parizsnak ez a kettossege keszteti a szerzot arra, hogy most mar teljes kepet alkosson a francia forradalomrol, a fennen hirdetett eszmek lathato megvalosithatatlansaganak okairol. Az atalakulasban tovabbra is hivo, az atalakulast a Platon-fele elkepzeles alapjan a haza bolcsei vezerelte bekes uton, fokozatosan megvalositani kivano szerzo Parizs mindennapjait latva egyre