Irodalmi Szemle, 2017

2017/2 - KLASSZIKUS - Fekete Norbert: Kölcsey Ferenc névhasználatának ismeretelméleti háttere (tanulmány) / KLASSZIKUS

gyakorlatilag minden torekves szkepticizmushoz vezet. O ennek ket tipusat tartja szamon, amely koziil az egyik az akatalepszia, azaz „semmit tudni, ismerni s erteni nem lehet”, mfg a masik a piirrhonizmus, amely szerint: „semmi sines, aminek valosaga es valotlansaga felol egyforma fontossagu erdsegekkel nem lehetne harcolni: az ember soha semmi allitast vagy tagadast egesz bizonyossaggal nem fogadhat el”.5

5 Kolcsey Ferenc, Gbrog filozofia = Ud Osszes milvei, I, s. a. r. Szauder Jozsefne, Szauder Jozsef, Bp., Szepirodalmi, 1960, 1000.

6 Kolcsey Ferenc, Des Cartes’ Philosophica Principia-inak extractusa: Rovid ertekezes Cartesius’ skepsiserol es marginalis jegyzesekkel. 1810. = Uo Kiadatlan irdsai 1809-1811: Kolcsey es Kdllay Ferenc muhelyenek kezirataibol, s. a. r. Banhegyi Gyorgy, Szauder Jozsef, Szauder Jozsefne, Bp., MTA Irodalomtorteneti Intezet, 1968 (A Magyar Irodalomtortenet Forrasai - Fontes ad Historiam Literariam Hungariae Spectantes, 8), 213.

1 Rene Descartes, A filozofia alapelvei, ford. Dekany’ Andras, Bp., Osiris, 1996 (Osiris Konyvtar: Filozofia), 25.

8 Kolcsey Ferenc, Izles = Ud, Irodalmi kritikdk es esztetikai irasok I, (1808-1823), s. a. r. Gyapay Laszlo, Bp., Universitas, 2003 (Kolcsey Ferenc Minden Munkai). Vo.: Kolcsey Ferenc, Parainesis Kolcsey Kalmanhoz = Ud, Erkolcsi beszedek es irasok, s. a. r. Onder Csaba, Bp., Universitas, 2008 (Kolcsey Ferenc Minden Munkai), 63; Ud, Des Cartes’..., i. m., 212.

9 Gyapay Laszlo, „A’ tisztdbb izlesnek regulajival”: Kolcsey kritikus pdlyakezdese, Bp., Universitas, 2001 (Klasszikusok), 120-121,128-129.

1 0 Kolcsey, Kritika = Ud Osszes milvei, i. m., 682; Vo.: Gyapay, i. m., 117-118.

Kolcsey szamara a vilag dolgaival kapcsolatos viszony kialakitasaban alapvetd lett Descartes eljarasa, aki antik elodjeivel szemben „bizonyossagot huz ki” a szkepszisbol, vagyis nem a moralizalas eszkozekent tekint ra, hanem a megismeres egyik lehetseges modjakent alkalmazza.6

Ezt afrancia gondolkodo A filozofia alapelveiben a kovetkezokeppen foglalja ossze: „[a]zert lenne igencsak hasznos, hogy hamiskent vessiik el mindazokat, amelyeknel a legesekelyebb ketelyt is kepzelhetjiik, hogy ha majd felfedeziink kozottiik nehanyat, amelyek ezen ovintezkedes ellenere is nyilvanvaldan igaznak tunnek szamunkra, szamot vessiink azzal, hogy ezek egyszersmind a legbizonyosabbak es a lehetd legkonnyebben megismerhetok is.”7

Kolcsey Descartes-tal szemben elfogadta azt, hogy filozofiai modszerekkel, vagyis a racio segitsegevel nem tud kikeriilni a szkepszisbol. Ezek a megfontolasok arra vezettek, hogy mas utakat keressen a problema megoldasara, es ez vette ra arra, hogy ugyanazt a jelenseget tobb szempontbol is megvizsgalja.

Az ismeretelmeleti problema Kolcsey episztemoldgiajaban gyokerezik, amit alapvetoen jellemez az az ontologiai hipotezis, amelyet eloszor az Izlesben Demokritosz nyoman a „[h] ol fekszik a’ valo?” kerdes formajaban tesz fel, amire akovetkezo feleletet adja: „[f]ekszik, de a kut feneken!”8

Az idezetbol kidertil: feltetelezte, hogy a valosag megismerese az ember szamara lehetetlen, ugyanakkor nem volt hajlando lemondani az egyetemesseg tetelezeserol. Mindezt jol mutatja a kut metaforaja is, ahol a melybe bamuld csak sejtheti a viz felszine alatt, a sotetben fekvo targyat, de annak pontos erzekelesere nem kepes.

Kolcseynel az erzes kozeppontja a metaforakent emlitett sziv, amelyhez az erzekszervek tovabbitjak a kiilvilag ingereit, de maga kepes eszlelni olyan dolgokat is, amiket az erzekszervek felfogni keptelenek. Ez utobbi erzetek, amelyek alatt elsodlegesen vallasi, moralis, illetve esztetikai tapasztalatok ertendoek, helyessege a filozofiai vizsgalddas segitsegevel meg kevesbe ellenorizheto, hiszen ezek az elmenyek nem fizikai erzekeles soran jutnak a lelekbe.9

Kolcsey irodalomkritikai gondolkodasat ezeknek a gyakorlatilag a maguk teljessegeben az ember szamara az erzekszervi tapasztalas altal felfoghatatlan dolgokkal, vagyis a „jonak, szepnek, nagynak es valdnak egyetemi principiumival” alapozta meg.10

Ezek „mindig es mindenutt ugyanazok”, de a szemelyes meghatarozottsagok, mint a „kdzonseges es maganyos neveles”, „vallas es polgari alkotmany, [...] fonak eszrevetelekbol eredt principiumok