Irodalmi Szemle, 2017
2017/2 - KLASSZIKUS - Publius Papinius Statius: Achilles ifjúsága (Részlet az eposz első énekéből, Csehy Zoltán fordítása) / KLASSZIKUS
Mint ha a massagetak tejiiket verrel pirositjak, es elefantcsontot fest bibor szin: ugyanugy valt hoi halovanyra, hoi epp biborra a lang, amely immar sok jelbol latszik. Ment volna azonnal a lanyhoz, fittyet hanyva korara, a ritusrendre, tomegre, hogyha szemerme se gatolna, meg az anyja iranti tisztelet. Epp igy izzik az oszton a csorda jovendo atyjaban, ha vezerbika-szarva se kezd csavarodni, s mar gerjeszti a hoszin, szoke iiszo legeleskor, habzik a szaja a vagytol, es folgyullad a szive, vigan nezik a pasztorok, am megfekezik aztan. Hirtelen igy szolt anyja az alkalmat lefulelve, jol ertette, mi zajlik: „Tan nehezedre esik, hogy lanyok kozt tancolj, jatssz szep lanyokba karolva? Jobbat nyujt fagyos Ossa s a Pelion orma? Egy ujabb Achillest ringatnek mar, vig nasznak drulnek!” Lagyult mar a flu pirulon pillogva a lanyra, s nem volt adaz ellensege a noi ruhanak. Latta az anyja, bizonytalan, es most hathat a kenyszer: es raadta a noi ruhat, lagyult nyaka izma, izmos vallat noiesiti, karizma elernyed, kocos furtjet rendezi, es a sajat maga fenylo ekszereit rarakja a kedves nyakra korosleg, festett szelii kontose log feldvezve, a leptet, mozgasat is noiesiti, akar a beszedet. Mint ha a muvesz ujj-melegetol uj alak eled, mert a viasz meglagyul, az istenno keze eppugy valtoztatta fiat at, formalgatta serenyen. Nem kellett hosszan gyotrodni: a ferfias izmok kozt volt boven baj is, a szemleld becsapodott konnyen: rejtozd neme fol nem fedte mivoltat.
